Kedves olvasò!
Úgy látom, hogy csodás emlékű velencei utamról már sose fogok tudni szavakkal beszámolni, s ebbéli félelmem miatt úgy döntöttem, hogy legalább képeket közlök ez 1 hónappal ezelőtti gyönyörű hétvégéről.
Ezúttal azért ragadtam klaviatúrát, mert ma reggel alàbbi elmélkedést olvastam, gondoltam Veled is megosztom:
Életünk túl nagy részét töltjük a múlt miatti bánkódás szemétdombján. Azon töprengünk, ami lehetett volna, vagy aminek lennie kellett volna. Talán azt gondoljuk, hogy ha elégszer lejátsszuk az eseményeket elménkben, akkor más lesz a végkifejlet. De ez nem így működik.
Az egyetlen, ami irányításunk alatt van: az, amit a jelenben teszünk (vagy nem teszünk).
Minél tovább merengsz el a múltban, annál távolabb kerülsz a ma lehetőségeitől; és minél távolabb kerülsz a ma lehetőségeitől, annál nehezebb lesz a visszaút. A lehetőségek sosem tűnnek olyan jónak, amikor érkeznek, mint amikor már távolodnak. Márpedig nem várnak senkire, ezért ébernek kell lenned, és meg kell ragadnod őket. Sokféle formában érkezhetnek, és bármilyen irányból, de egy dolog biztos: csak a jelenben lehet meglátni és megragadni őket.
Bármi is történt az életedben, az már megtörtént. Mivel bármennyire próbálod is, nem tudod meg nem történtté tenni, kezdj új lapot, és lépj tovább! Mindannyian hibázunk. Jónás tévútja vihart okozott, veszélyeztette a körülötte lévők életét, ő maga pedig a mélységbe jutott.
De nem ez a történet vége: „Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában… Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Aztán az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 2:2,11–3:1 NIV). Isten a második esélyek Istene – sőt a harmadik, negyedik, ötödik esélyeké is! Irgalma „minden reggel megújul” (Jeremiás siralmai 3:23). A mai nap ajándék. Tehát bánd meg a múltat, ragadd meg a jelent, és kezdj újra élni! (forrás: Maiige.hu)
