HTML

KudaRóma

Friss topikok

Címkék

2016.02.06. 00:52 KudaRóma

"váll(ald) el!"

Fenti cím valójában egy idézet középiskolai osztályfőnökömtől.
Egy rettegett idézett, mely azt jelezte: irány a tábla, felelni matematikából! (mind a mai napig évi 1 rémálmomban előjön:))

Jelen bejegyzésem aktualitása abban rejlik, hogy az elmúlt napokban kapott hírek gyors és radikális változások sorozatát indítja el hétköznapinak eddig sem mondható életemben.
A minap értesítettek ugyanis, hogy pár hét, s készülhetek régóta várt-halasztott vállműtétemre.
Ennek következtében - ahogy fenti képen is illusztrálva vagyon - paripámra szállok kedden (február 09.) s "jobbra el" (Cézár) veszem az irányt. Kb. 2 hónapot leszek otthon, addig remélhetőleg rendeződnek a rendezendő dolgok több szinten is.:)

Megvallom nem jön jókor ez az esemény, épp kezdtem visszarázódni az itteni mindennapokba, kihívásokba. Igen színes napok állnak mögöttem, s érdekes tervek-ötletek megvalósításán dolgoztam. 
Egy nehéz, ugyanakkor nagyon kellemes, jókedvű időszak vége ez, ám hiszem, remélem, szeretném, hogy egy új, kihívásokkal teli fejezet első pár sorát kezdhetem írni a jövő héttől.

A blog természetesen szünetelni fog, ám az a kérésem a kedves olvasó felé, hogy amennyiben lehetősége van rá, tegye könnyebbé a szép magyar budapesti életbe való visszailleszkedést: jó lenne minél több időt tölteni veletek, szóval én ráérek, találkozzunk!

Egy nagy bátorítással rendelem el a blog újabb szünetelését: Istentől szívhez szóló Igét kaptam nemrég. Ugyanazt az Igét, melyet kijövetelemkor kaptam. Ez szépen csokorba foglalja az elmúlt időszakot, amit e csodás-káosz városban töltöttem:
"De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!" (Ézsaiás könyve 43:1-3) 

Arrivederci Roma!

komment

2016.01.26. 01:22 KudaRóma

János

Telnek-múlnak a római tél-tavasz napok, elkezdődött egy új év, új sorozat a gyülekezetben is. Ezúttal János evangéliumát fogjuk "górcső alá venni", mind a vasárnapi, mind a szerdai alkalmakon. Kiváncsi vagyok milyen lesz (bevallom, hogy nem ez a kedvenc evangéliumom...:)), annyi bizonyos már most, hogy Isten arra hív mindannyiunkat a mindennapokban, hogy "kövessük", hogy merjünk bátran menni és látni fogunk csodálatos dolgokat.
Ehhez csupán az kell, hogy kinyitjuk szemünket, fülünket.

Már 1 hete, hogy bezárt munkahelyem római irodája, így helyiség nélkül maradtam (avagy szebben fogalmazva átadtam magam a home office világának), ám a csodakontraszt az, hogy 1 hét alatt 4 új ingatlan tulajdonjogának eladási jogára kötöttem szerződést (összehasonlításképp előző hónapokban 2-3 havonta 1 ilyenre került sor), mondtam is a főnöknek, hogy nem rossz ez egy nem létező irodától, mi?!:))
Szóval zajlik az élet, munka, nem lustálkodom, igen aktív vagyok, van pár munkalehetőség a láthatáron, ám egyelőre mindegyik az ígéret fázisában sütkérezik, szóval inkább feldobáltam ezeket a már lassan teli ígéretpadlásra:)))
Lelkiállapotomat tekintve pedig igen nagy békességgel áldattam meg, s a jelenlegi időszakban számomra már ez is csodaszámba megy, ráadásul tartalmas találkozóim, beszélgetéseim vannak, úgy érzem van értelme, legitimitása az itt eltöltött mindennapoknak.
Szóval jókedvem van, sok szép dolgot láttam a közel két hét alatt, mióta visszatértem e kaotikus kicsinek nem mondható fővárosba (melyről csatolok egy mesés képet).
Mondhatnám, hogy ismét kezdek szerelmes lenni, de azért ez nem teljesen fedné a valóságot:))
Ezsaiàs 26:3-4:
"Kinek szíve Reád támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; 
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van."

Értékes ismerettségeket kötöttem az utóbbi időben, barátságok mélyültek el, mindezek pedig arra ösztökélnek, hogy megmaradjak valódi kapcsolattartás talaján, ne pedig csupán az elektronikus eszközök révén legyenek talmi élményeim, megtapasztalásaim.

 

komment

2016.01.15. 20:57 KudaRóma

Elindult az év...:))

Új év, régi blog, események...

Szerda hajnalban keltem útra, hogy a ++++air Bp-Roma menetrendszerinti járatával repüljek egy jót.
A repülőn megismertem egy kedves zalaegerszegi házaspárt, akiket még a repülőn elláttam szokásos "jótanácsaimmal" (gondolhatjátok mennyire örültek ezeknek...!:)), ők szőlőben utaznak, így "névjegykártyát cseréltünk", hátha jó lesz még ez a levegőbéli ismerettség.:)
Aztán a reptérről egyenesen munkahelyemre robogtam, sürögtem, forogtam, találkozókra mentem. Délutánra nem kis "jatleg"-em volt, annak ellenére, hogy időeltolódás csupán 0 óra:))

Mint már sokaknak említettem, "mozgalmasan" indult római újévem: munkahelyem római irodája bezárt (fenti kép a már üres irodában készült búcsúfotó), az utóbbi 3 napot a zárás körüli lázas (szó szerinti és átvitt értelemben vett) teendőkkel töltöttem.
Ezen kívül szerda délelőtt két álláslehetőség is szertefoszlott. Amikor 
megtudtam a hivatalos hireket, kissé csalodott voltam (egy hasonlattal élve, úgy éreztem magam, mint amikor a már sok ideje halálos beteg rokon utolsó,már-már várt sóhaja eljő, de mégis a meglepetés, fájdalom tör az emberrem amikor ezen esemény bekövetkezik). 
Most már jobb, s persze közel sem volt olyan tragikus a helyzet, amint azt felfestettem az imént;)).

A hangulatom helyrebillenésében szerepet játszott 1 Ige, mely sokszor eszembe jutott: a Kol.3:1-2:
"Mivel Krisztussal együtt feltámadtatok a halálból, a mennyei dolgokra törekedjetek, hiszen Krisztus is a mennyben ül, Isten jobb oldalán! A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!" 

Jelzem: NEM a csodálatos Mai Ige kiadványból idéztem (egyesek szerint "plagizáltam"), hanem a még csodálatosabb Bibliából!:))

Valamint e dal szövege is igen sokat segitett (melyet ezúton is köszönök egy kedves olvasómnak ill. a GGK gyülekezet dicscsapatának:)):
https://www.youtube.com/watch?v=60cNcF97FyA

Így hát  "megfogyva bár de törve nem", folytatom a ma reggel megkezdett utat (avagy repülést), munka van bőven!:)

 

komment

2015.12.24. 00:01 KudaRóma

Natale mindenkinek!

Fenti római "képeslappal" kívánok áldott, békés karácsonyt, s kérlek kedves olvasó: ne feledd el, hogy Isten Fiának születésnapját ünnepeljük!;)

Jézus Isten is egyben, Isten pedig SZERETET! Nagy nagy öröm és reménység ez, éld hát meg, add hát tovább!

S ha szeretnél e kérdésről elmélkedni, személyesen beszélgetni, szívesen találkozom Veled! Direkt emiatt jöttem kis hazánk gyönyörű fővárosába, január 12-éig megtalálsz itt, vagy utána ha eljössz Rómába!;)

komment

2015.12.19. 09:00 KudaRóma

CSILLAG

Lassan-lassan elérkezünk az év születésnapjához...ezt az év legrövidebb napja avagy leghosszabb sötét éjszakája előzi meg.

Jézus mondja: "Én vagyok a fényesen ragyogó hajnalcsillag. ... Aki szomjas, jöjjön! Aki csak akarja megkaphatja az élet vizét ajándékba!"

Ez egy óriási bátorítás volt számomra, ma hajnalban - amikor útnak indultam "A" szeretett városom felé, egy másik szeretett város érintésével - épp e ragyogó hajnalcsillag megpillantásával indultam el... s rögtön meg is örökítettem fenti fénykép formájában;)).

Nagy megerősítése volt ez "Mennyei Édesapám" (azaz Isten;)) által, egy olyan élmény, melyet szerettem volna megosztani, s mely emlékezetes "oszlop" marad, s remélhetőleg a szürke római 2016-os mindennapokban is be fogja ragyogni napjaim.

Úgy érzed "lelkileg kiszáradtál", nem bírod tovább,elfáradtál a nagy év végi hajtàsban? Van megoldás: kérd Jézustól, hogy oltsa szomjat, ajándékozzon ebből az élet vizéből, ahogyan ígérte fenti versben!

Ez a karácsonyi jókivánságom, Jézus ajándéka Számodra!

Egészségedre!;)

 

 

 

 

komment

2015.12.07. 16:45 KudaRóma

téli tenger

Bár elvileg lassan télbe borul(t) az idő, az elmúlt hetek az ősz hangulatát idézték vissza (pár fagyos nap kivételével). Éppen ezért az elmúlt két szombaton úgy döntöttem, hogy kilátogatok a tengerparta, kicsit kisszellőztetni a fejem és a tüdőm egyaránt.:)
Ilyenkor 5-6km-t sétálok a tengerparton, s élvezem a melegen simogató nap sugarait, elmélkedve, olvasva, szundikálva, bokáig bemenve a nem túl meleg vízbe. 
Szeretek ide járni, ugyanis a tenger hullámainak zaján kívül egyéb külső tényező nem zavar.:)

Munkával és kikapcsolódással telnek-múlnak a karácsony előtti hetek.
Mindenki készülődik az ünnepre, így mindenféle eseményeket, vacsorákat szerveznek-szervezünk ebben az időszakban.
Mostanában 2x is voltam a Forum Romanum-Palatinus parkjában, kb. 4-5 óra alatt lehet bebarangolni az ókori Róma központját. Ezt is nagyon szeretem, ilyenkor megelevenedik a múlt, s ki tudja, talán láttatja magát a jövő.
Legutóbb például összefutottam itt 3 honfitársammal, s együtt barangoltuk be a hely egy nagyobb szeletét. Vicces volt, mert egy haverommal voltunk, s véletlenül botlottunk bele három elbűvölő ismeretlenbe...

Ezen kívül néha 1-1 koncertre is eljutok, az utóbbi pár évben igencsak megszerettem a klasszikus zenét, szóval örömmel megyek el akár hetente is ilyen eseményekre. Ám természetesen a (közös) meccsnézések központi szerepet töltenek be továbbra is, hiszen ezek remek alkalmak a kapcsolattartásra, főleg ha az ember csapata szinte mindig 1:0-ra nyer, s vezeti az adott nemzeti bajnokságot.

S végül egy kis "lelki pirula", mely oly sokunk életére jellemző lehet:
A lelki szárazság idején támaszkodj Igéjére, ne az érzelmeidre! Ismerd fel, hogy így juttat a lelki érettség nagyobb szintjére. Ha egy barátság csupán érzelmekre épül, az bizony nagyon felületes. Ezért ne nyugtalanítsanak a gondok – Isten kegyelmének ereje még nem fogyott el! Ő veled van, akkor is, ha nem érzed őt.” Isten Igéje számodra ma ez: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5)

 

 

 

komment

2015.11.27. 14:07 KudaRóma

Elmélkedés

Kedves olvasò!

Úgy látom, hogy csodás emlékű velencei utamról már sose fogok tudni szavakkal beszámolni, s ebbéli félelmem miatt úgy döntöttem, hogy legalább képeket közlök ez 1 hónappal ezelőtti gyönyörű hétvégéről.

Ezúttal azért ragadtam klaviatúrát, mert ma reggel alàbbi elmélkedést olvastam, gondoltam Veled is megosztom:

Életünk túl nagy részét töltjük a múlt miatti bánkódás szemétdombján. Azon töprengünk, ami lehetett volna, vagy aminek lennie kellett volna. Talán azt gondoljuk, hogy ha elégszer lejátsszuk az eseményeket elménkben, akkor más lesz a végkifejlet. De ez nem így működik. 
Az egyetlen, ami irányításunk alatt van: az, amit a jelenben teszünk (vagy nem 
teszünk)
Minél tovább merengsz el a múltban, annál távolabb kerülsz a ma lehetőségeitől; és minél távolabb kerülsz a ma lehetőségeitől, annál nehezebb lesz a visszaút. A lehetőségek sosem tűnnek olyan jónak, amikor érkeznek, mint amikor már távolodnak. Márpedig nem várnak senkire, ezért ébernek kell lenned, és meg kell ragadnod őket. Sokféle formában érkezhetnek, és bármilyen irányból, de egy dolog biztos: csak a jelenben lehet meglátni és megragadni őket. 

Bármi is történt az életedben, az már megtörtént. Mivel bármennyire próbálod is, nem tudod meg nem történtté tenni, kezdj új lapot, és lépj tovább! Mindannyian hibázunk. Jónás tévútja vihart okozott, veszélyeztette a körülötte lévők életét, ő maga pedig a mélységbe jutott.

De nem ez a történet vége: „Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában… Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Aztán az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 2:2,11–3:1 NIV). Isten a második esélyek Istene – sőt a harmadik, negyedik, ötödik esélyeké is! Irgalma „minden reggel megújul” (Jeremiás siralmai 3:23). A mai nap ajándék. Tehát bánd meg a múltat, ragadd meg a jelent, és kezdj újra élni! (forrás: Maiige.hu)

Jò elmèlkedèst,
Szép hétvégét.

komment

2015.11.16. 22:53 KudaRóma

Szükség-öröm

Tegnap este egy csapatnyi magyar fiatalember megkönnyeztetett/örvendeztetett sok-sok embert, olyat véghezvíve, amelyet mi emberöltők óta nem láttunk, nem tapasztaltunk. Kijutottunk egy labdarúgó EB-re!:) 

Az első meccset egy ír pubban tekintettem meg egy magyar ismerősöm társaságában, farkasszemet nézve egy csapatnyi norvéggal, akik hamar elhalkultak heves szurkolásunkat (1 poharat is összetörtem "véletlenül":)), s a magyar gólt látva!:)
A visszavágóra csak egy szicíliai ismerősömet sikerült rábírnom, hogy nézze meg velem ezt a szép futballélménynek nem igérkező meccset.
Ám a csapat "csattanós választ adott a fanyalgóknak": s remek játékkal, szerencsével de annál nagyobb elszántsággal visszaküldtük hidegebb égtájakra az amúgy se túl vidám norvégokat.
NYERTÜNK! Meg is ünnepeltem egy kedves ismerősömmel és pár pohárka pálinka társaságában, az asztalról nem hiányozhatott pár fajta finom magyar kolbász, szalámi és sajt.:))
A tegnapi eredménnyel lindultunk fenti vörös szőnyegen 1 szép dolog felé (fenti kép amúgy a Kapitólium dombon lévő templomban készült nemrég- igaz pár fokkal elfordítva:))).

Ám nemcsak a sportsiker a lényeg. Azért is írom e bejegyzést, hogy felhívjam a figyelmet: tanuljunk meg örülni a kis s nagy dolgoknak egyaránt, ne csak mindig panaszkodjunk, elégedetlenkedjónk, kritizáljunk mindent - jó szokásunk szerint.
Egyszerüen örüljünk, s legyünk büszkék. Hiszen van mire, kikre!
Jó volt tegnap este (is) magyarnak lenni, még ha fizikailag távol is voltam. Nagyon sok olasz ismerősöm gratulált nekem (noha én magam a szurkoláson és a magas vérnyomáson kívül nem tettem semmit a győzelem érdekében), örült a magyarok eredményének (s nem, nem azért mert így lesz 1 csapat, akit ők is szívesen kapnának ellenfélként).
S ez elgondolkodtatott: egy teljesen idegen ország népének több tagja örül, mert örülök. Ez egyrészt nagyon jó érzés, más részről pedig figyelmeztetés.

Tudom, hogy sok fájdalom, szomorúság, nehézség ér minkdenkit a mindennapokban, ezért is kell, érdemes ilyen eseményeknek kifejezetten örülni, nem pedig rögtön mondani a kritikákat, meg lefestve a tegnap este történteket úgy, mint a legnagyobb bukás első lépését.
Szép volt fiúk! Köszönjük.

Kérdezheti az olvasó, hogy mégis mit keres itt e fenti bejegyés, mi köze ennek életemhey, ittlétemhez. 
A válasz: ez is én vagyok:), egy szurkoló. aki 8-9 éves kora óta járt magyar meccsekre, s leginkább vereségeket látott, vagy max. 1-1 döntetlent a nem túl acélos görögök ellen...
Most pedig egy gyerekkori álmom válhat valóra: látni sok-sok magyar embert s egy csapaotot egy labdarúgó világeseményen, együtt, egy célért, büszkén. Eredménytől függetlenül.:) 
Végre igazán, tiszta szívből és torokból szurkolva, nem pedig kiválasztva 1 vagy több szimpatikus csapatot, akinek tudok, vagy pár antipatikusat, akik ellen örömmel tudok szurkolni.

Gyönyörű lezárása volt ez egy intenzív elgondolkodtató hétnek-heteknek, ahol Isten újabb konkrét útmutatást és bátorítást adott ittlétemről, a tegnapi Istentisztelet üzenetébe egyenesen beleremegtem, mintha Isten csak nekem beszélt volna, az én szívemet ápolgatta volna.
Sokszor egy-egy "nem" mögött Isten egy nagy IGEN"-t tartogat, egy ígéret beteljesedését, 1 vagy több kérdésre felel konkrétan, az Ő időzítése szerint. Ezt kivárni nem egyszerű, sok frusztrációval, lemondással, rosszkedvvel, veszekedéssel, meg nem értéssel is járhat, de a végén beigazolódik, hogy az én "Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek."

Csak remélem lesz hitem, erőm, türelmem kivárni, hogy e szükségeket míly módon fogja betölteni...:))
Nekem "csupán" annyi a feladatom, hogy megértsem mit jelent Krisztus Jézusban élni :)) , akinek van ötlete: írja meg bátran magánban:))

komment

2015.11.13. 19:09 KudaRóma

„Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.”

Tudom, hogy mindenki “feszülten” várja a csodás velencei bejegyzésem, ám így hétvége előtt inkább azt osztanám meg, mi yajlik bennem mostanság…

Nem sűrűn fordul elő, hogz egy-egy elmélkedés szinte megegyezik lelkiállapotommal, kérdéseimmel, elmélkedéseimmel Istennel kapcsolatosan. Az elmúlt időszakra ez hatványozottan igaz volt, szóval most álljon itt egy összefoglaló ezen 1-2 hónapos időszakról. Remélem hamarosan véget ér, avagy konstans Isten akaratát kereső állapotba kerülök!:))

Ahogy már azt valakinek írtam: a romai napok telnek-mulnak, száguldunk a karácsonyi időszak felé:
...elmelkedem, gondolkodom, dolgozom, alszom, eszem iszom dinom-dànom. Néha sodrodom- neha megallok, neha futok, neha setalok, olykor kirándulok (mint fenti képen látható Palatinus dombra :))


Tegnap 1 ir pubban néztem a magyar meccset 1 volt évfolyamtársammal (magyar) és 6 norveg tàrsasàgàban:)) Nagyon szurkolok, már tegnap este egészen meghatódtam, ahogyan esve, esetlenül, csúszva mászva ugyan, de nyertünk (lesz még Oszló Hajduszoboszló, ahogy 1 kedves barátomnak írtam!:))

 

Gyülekezetben egyre több munkát biz ram a lelkesz,  lehet hogy lelassitok majd… vagy felgyorsitok:) meglatjuk.

 

„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)

Semmi sem fontosabb, mint felismerni Isten akaratát és aszerint járni. Ha nem ismered Isten akaratát, az bizonytalanságérzetet okoz. De ha tudod, hogy az ő akaratát követve élsz, az képessé tesz arra, hogy felülemelkedj az élet kihívásain. A kérdés az, akarja-e Isten, hogy megismerjük az akaratát? Ha nem, akkor ugyan mi értelme keresni?

Isten mindenre figyel, még a legkisebb dologra is, ami foglalkoztat. Nos, akkor mit kell tenned ahhoz, hogy felismerd akaratát? Ha Istent akaratát keresed, fel kell készülnöd arra, hogy lemondasz a magadéról! Fordítsd szívedet és értelmedet Istenre és az ő világosságot adó Igéjére.

Imádkozz azért, hogy felismerd Isten akaratát! Törekedj arra, hogy imádkozó életet élj!Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra (1Thesszalonika 5:16–18).

Az örvendezés, a szüntelen imádkozás és a hálaadás minden körülményben Isten akaratának középpontjába helyez. Ha csak olyankor imádkozol, amikor kétségbeesetten szükséged van Isten válaszára, akkor a vevőkészüléked berozsdásodik és érzékelésed legjobb esetben is csak ködös lesz. Az Istennel való rendszeres kommunikáció kiélesíti érzékeidet, képes leszel ráhangolódni Istenre. Keresd Istent, akkor ő egyengetni fogja előtted az utat. Fogadd el mások tanácsát is megerősítésképpen, de útmutatást ne tőlük várj. Csak akkor fogadd el mások tanácsát, ha összhangban van Isten Igéjével és a Szentlélek késztetésével. A barátok lehetnek a megerősítés forrásai, de a kijelentés nem feltétlenül általuk érkezik. Még saját tapasztalataid és benyomásaid sem elégségesek ahhoz, hogy valamiről eldöntsd, Isten akarata-e, ha nincsenek összhangban Isten Igéjével.

Várj, amíg ő nyit ajtót, mert azt, „amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jelenések 3:7). Könnyen bajba juttat, ha türelmetlenek vagyunk, a saját fejünk után megyünk, ha meggondolatlanul belerohanunk dolgokba. Isten nem a véleményedet kéri, hanem az engedelmességedet. A piros jelzés tervének része. Istennél a zárt ajtó éppen olyan fontos, mint a nyitott ajtó.  Ha Isten békessége a döntőbíró minden helyzetedben, akkor soha nem fogsz tévedni.

Bízz abban, hogy a helyes lépéseket tetted meg eddig, és lépj tovább, különben újra meg újra megkérdőjelezed korábbi döntéseidet. Miközben Isten akaratát keresed, el fogsz érni egy pontra, ahol meg kell tenned a döntő – és gyakran félelmetes – következő lépést. Minden bibliatanulmányozásod, imádságod, átbeszélgetésed, kutatásod, ellenőrzésed és újraellenőrzésed hiábavaló, ha nem cselekszel. Ne várj addig, míg elmúlik a félelmed! Tedd meg az első, félelmetes lépést. Indulj el a bátorság felé, és a félelem elveszti bénító erejét, nem fog többé uralma alatt tartani.

 

Ha Istennel rendezett a kapcsolatod, akkor minden más is a helyére kerül életében. Amikor semmid nem marad, csak Isten, akkor rájössz, hogy Isten elég! Vitába szálltàl Istennel, és panaszkodsz életed miatt? Ne aggódj, ha így van, Isten tudja kezelni. Amíg rá figyelsz, ő helyre tud igazítani, tud tanítani, segíteni, és így hited is erősödik. 

komment

2015.10.29. 16:02 KudaRóma

Itt az ősz, itt van újra...

Lassan vége az októbernek, hulklanak a levelek, változnak a színek (épp a Colosseum lesz csak zöldebb mint fenti képen melí 1 fényshow alkalmából készült, zseniális előadás volt:)) rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák.
A sötétség mégsem győzheti le a világosságot!? Vagy mégis? Nem, ez lehetetlen...
Nem ezt tanultam, s nem ezt tapasztaltam eddig....
Lehet, hogy vannak szürke, sőt sötét (fekete), nehéz időszakok, ám Isten arra tanít, hogy még ezekben az időszakokban is Benne kell, Benne érdemes, csakis Benne szabad reménykedni!

Az én októberem mesésen (filmesen) telt-múlt. Láttam vicces-megható rajzfilmet (Inside out), jövőbe mutató magyarhonban forgatott elmélkedést (The Martian), sötét maffiafilmet (Black Mass egy zseniális J. Depp alakítással), s nézhetetlen keserédes vígtragédiát (The lobster). 
Itt az ideje hát a valós életet élni ahelyett, hogy filmekbe mered az ember (vagy éppen soroyatokba, most épp a True detective c. bűnügyi alkotással ütöm el unalmas perceimet).
No de nem egy filmajánló blog ez, hanem mese arról, mi történik velem, mit élek meg itt a mindennapokban. 
Ennek persze része a sok-sok film (sajnos, bár minden ilyen este más társaság körében azért jó körítés volt, érdekes beszélgetések kiindulópontja), ám nem csak ebből állnak mindennapjaim, hanem sok-sok emailírással, elmélkedéssel, találkozókkal, s olykor aktív és passzív sporttal.

No meg egy kellemes kis veneziai (velencei?) úttal, de ez 1 másik bejegyzés tárgya lesz.

komment

süti beállítások módosítása