Mivel óriási az érdeklődés a munkahelyem iránt, illetve sokan nyugtalanul várják folytatásos teleregényem újabb epizódját (némelyek jóbarátom bizonyára azért, hogy minél hamarabb elaludjanak rajta...:)), ezért íme pár sor a pulitzer-gyanús fáradt de lelkes író tollábul!
Szóval az utóbbi napok hosszú alvásóráit igencsak megtizedelve hősiesen időben felkeltem; hétfő hajnalban, egy gyors "suit up" után elindultam életem második / :)) / munkahelyére. Kicsit élesre sikerült a váltás, de hát ez van!:)
Azt mondták, hogy 8:30-ra menjek, én jókisfiú akartam lenni, s már 8:26-ra odaértem, ám az ajtó – nem túlzottan nagy +lepetésemre – zárva volt...!5 perc várakozás után érkezett+ a recepciós hölgyemény, aki igencsak meglepődöttnek tűnt, hogy máris ott talál engem, s kért pár percet míg összeszedte gondolatait, aztán körbevezetett a Spanyol tér (s nem spanyol lépcső!!!, mert bár a hely ugyanaz, magát a lépcsőt nem spanyolnak hívják—kis kulturtörpénet ínyenceknek:)) melletti kis utcában található luxusiroda 3.,4. és 5. emeletén. Az utolsó emeletre érve kér mosolygós arcú úriember cseverészésébe (na jó igazából hangos beszélgetésébe) csöppentem bele, bemutatkozás után kiderült, hogy ők a nagyfőnökök, az úgynevezett „Pártnerek”. Megmutatták a szobámat (melynek ablakából igazi hangulatos római lakásokra lehet rálátni), íróasztalomat (rajta 1 hiperszuper laptoppal és külön monitorral). Bemutattak „szobatársamnak” is, aki szintén ügyvéd, 35 éves, igazi szerény profi olasz. Ezen kívül kaptam egy rakás kódot, titkosabbnál titkosabb kártyákat, meg egy feketeszedret.
Ezután leültünk beszélgetni, hogy miért is vagyok én itt tkp. 3 hónap erejéig, meg mit is fogok (tudni) csinálni itten a társaság javára, építésére. A főfőnök persze azzal kezdte, hogy ez a hét legyen az akkkklimatizácóé, ismerjem meg a helyet, embereket, környezetet, s aztán meglássuk. Én persze nem tudtam csukva tartani „azt a csöpp kis szám”, s kértem adjon valami munkát. E kérésemnek eleget téve adott 1 munka törvénykönyve kivonatot (most júniusban lépett hatályba:)), meg egy esetet – tanulmányozásra.
Lelkesen bele is vetettem magam fentiek olvasásába, hát nem egyszerű ez az olasz jogi szaknyelv – még legjobb itteni barátom: Googletranslate segítségével sem! – s akkor finoman fogalmaztam. Délután megvolt az első 2 órás meetingem is, ugyanis valami skót IT magyarázta angol nyelven nekem s másik 5 embernek telefonon keresztül a windows 7 rejtelmeit és gyönyöreit, az outlook gyémántjával a középpontban. Asszem a 33. percben vesztettem el a fonalat, a 64. perc környékén aludtam el, de a végére ismét belejöttem! Már 18 óra környékén jártunk, amikor rajtam kívül csak a másik partner volt az emeleten, ő átjött, s lelkesen mondta, hogy hallotta kaptam egy kivonatot az új törvényről olvasás végett, s mi lenne, ha én azt összefoglalnám, s lefordítanám neki angolra?! „Repkedtem örömömben” felkérés hallatán, de természetesen elvállaltam a kisfőnök nagy örömére. Mondta is, hogy ma ne maradjak sokáig, 19 óra felé elmehetek, mondván a későbbiekben úgyem lesz rá lehetőségem!:) Ezt ki is használva a távozás mezejére léptem, még be kellett vásárolnom, meg főznöm másnapra.
Hazaérve új erőre kaptam, s mivel már régóta le akartam futni első RóMAratonomat a házunk melletti szép nagy parkban (ahol mint arról már írtam Mussolini székelt anno). 45 perc alatt sikerült kirohangálnom magamból az egész napos számítógép előtti ücsörgést. Fel is frissültem, ennek köszönhetően éjszakába nyúlóan ütögettem a klaviatúrát.
