Péntektől (12.14.) egy kicsit „elvesztettem a fonalat”, mert olyannyira felgyorsultak az események, hogy nem volt időm arra sem, hogy számba vegyem őket.
Igeileg érdekes olvasmányban volt részem:
Hogyan változtathatsz az életeden? szólt a kérdés, és Ruth könyvének pillanatképei alapján ment végig a szerző a témakörön az alábbi Ige alapján:
Hadd menjek ki a mezõre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!" (Ruth 2:2)
Ruth változtatni tudott a sorsán, amikor özvegyen maradt, nincstelen volt, és gyermektelen.
Amikor Isten azt akarja, hogy növekedjünk, akkor olyan valakit helyez az életünkbe, akinek teljesen különbözõ élettapasztalatai, más meglátásai vannak. Ha azt reméled, hogy téged is el fog hívni valamilyen feladatra, ismerd fel azokat, akiket a felkészítésedre küld! Akár azért jönnek, hogy felvidítsanak, akár azért, hogy vigasztaljanak, tanácsoljanak vagy helyreigazítsanak
Ruth a megfelelő helyre ment. Móáb földjén rosszul alakultak a dolgok, de Betlehemben jók voltak a kilátások. Ezért Ruth elhagyta az ismerős terep biztonságát, hitben lépett, és nem csupán túlélnie sikerült, de gyarapodnia is. Végül feleségül ment Bóázhoz, a mezõ tulajdonosához, és része lett Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus családfájának. Ez ám a változás! Isten jövõdre vonatkozó tervéhez hozzátartozik a megfelelõ emberekkel való kapcsolat, és az, hogy te magad a megfelelõ helyen légy. Ezért kérd, hogy Õ vezessen!
A nap talán legfontosabb eseménye az volt, amikor este megtartottuk a „gyülekezeti karácsonyi partyt”. Sok-sok olasz és kevésbé olasz finomság várt ránk (fenti kép is ezt támasztja alá), a „lelki táplálék” ezúttal háttérbe szorult, inkább az volt a lényeg, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat, elvégre születésnapot ünnepeltünk. Arról beszélgettünk, hogy mekkora alázat volt Istenben, hogy elküldte Fiát erre a világra úgy, hogy egy (állatokkal teli, piszkos istállóban kellett megszületnie, már-már megalázó körülmények közepette). Példaértékű számomra ez az esemény, és sok év óta először nagyon jó kis előkarácsonyom volt, s nagyon várom az ünnepeket.
Visszatérve a bulira volt „rablóajándékozás”, melynek az a lényege, hogy mindenki hozott egy kisértékű ajándékot, sorszámot húztunk, s ennek megfelelően választhattunk ajándékot. Azonban hogy ha nem tetszett az adott ajándék, illetve a másikét szerette volna valaki, akkor elvehette tőle, s az ajándékozás kötelező volt. Elkezdődött tehát egy ádáz „taktikai háború”, melyből mondanom sem kell, hogy én kerültem ki győztesen, hiszen a legjobb ajándékot (egy olasz vígjátékot DVD-n) én vihettem haza.:)
Ezután „jó olasz szokás” szerint „mafia” játékot játszottunk, ennek részleteibe nem megyek bele, a lényeg, hogy 3 szicíliai is volt közöttünk, s mindhárom elég hamar kiesett, ugyanis igen könnyű (s egyben ártatlan) célpontok voltak. Az este krónikájához hozzátartozik, hogy a mikulás idén Magyarországról érkezett, s nagyon jó hangulatot teremtett! Kellemes este volt, bevallom jobbra számítottam, de sokan azok közül, akikkel közelebbi barátságot kötöttem, nem tudtak eljönni…
