Tudom, hogy a blogomban még nem tartok a március ötödikénél, azonban a mai nap „áttörés lehet” az ittlétemmel kapcsolatos kérdésekben.
A hajnali lefekvés ellenére korán már 8 óra körül felébredtem (na jó, ez csak nekem van korán:)), elég nyugtalanul telt az éjjel. Bevallom az utóbbi pár napban nem volt valami rózsás a kedvem (s akkor még finoman fogalmaztam) annak ellenére, hogy a Jeremiás könyve béli Igerészek (29:11-14) igencsak bátorítóak voltak. Elkezdtem irigykedni, hogy másoknak milyen jól megy, egyben sajnáltatni magam, hogy nekem milyen rossz; elkezdett növekedni bennem a kétely, az elégedetlenkedés (amúgy nem tragikus) helyzetemet illetően, kezdtek a napok kissé unalmassá válni, annak ellenére, hogy élvezem a turistáskodást, szép helyeken való elmélkedést, Bibliaolvasást, piknikezést.
Úgy éreztem, hogy semmi sem jön össze, a gyülekezetben is akadt pár kisebb gond, nem jött válasz állásügyben sehonnan, és még a buszok is rendre elmentek a szemem előtt…Talán ma volt a „mélypont” (amit ismételten kiemelném, hogy nem nevezném tragikusnak), már azon kezdtem gondolkodni, hogy akkor meddig is maradjak itt ilyen körülmények között.
Épp egy ebéd-találkozóra igyekeztem, amikor kevéssel 13 óra előtt csörgött a telefonom. Annak az ingatlanirodának az egyik vezetője hívott fel, aki már két alkalommal interjúztatott, s közölte: négy másik ember mellett engem választottak a nemsokára nyíló római iroda egyik képviselőjéül.
Mint már korábban említettem (blogomban), egy különleges ingatlanirodáról van szó (ahol az eladó eladja az ingatlant, de meghatározott ideig még ő birtokolja a lakást, fizeti a számlákat, a vevő csak a tulajdont szerzi meg, de birtokba csak "x" év után veszi-veheti az ingatlant; tulajdonképpen a haszonélvezet egy érdekes formája ez). Csak ezzel foglalkoznak, nincs sem lakásbérlet, s hagyományos adásvétel sem.
Lesz fix munkabérem az első három hónapra, emellett és ez-után pedig jutalékrendszer. Ezen kívül fizetnek ATAC (ez itt a BKV:)) bérletet és mobiltelefon használatot. Ha letelik a három hónap, akkor pedig ismét "asztalhoz ülünk" és megbeszéljük a "hogyantovább?" kérdését.
Hétfőn beszéljük meg a részleteket, természetesen amíg nem írom alá a szerződést, nem biztos, hogy itt fogok dolgozni, de azt mondta a cégvezető, hogy annak ellenére választottak engem, hogy eredeti elképzeléseik szerint csak nőket akartak felvenni (mivel tapasztalataik szerint ők precízebbek, megbízhatóbbak és lelkesebbek, jobb munkaerőt képviselnek), de mivel nagyon jó benyomást tettem rájuk, ezért gondolták, hogy velem kivételt tesznek, s felkínálják az álláshelyet.
Mondtam neki, hogy sajnálom, de nem fogok tudni, s nem is akarok nemet váltani egy állás miatt, mire nevetve megnyugtatott, hogy nem is kell.:) Kiemeltem, hogy nekem nem baj, ha csak nők vannak, elvégre mindig is nők körül éltem életemet. Életem első felében 4 nővel otthon, majd a munkahelyen is sok nővel dolgoztam, az utolsó munkahelyen pedig szinte csak nő volt (kb.40)...!
A munkahely valószínűleg a Viale Regina Margherita-Via Nometnana sarkán lesz (elvileg már lefoglalták az irodát, de még alá kell írni a bérleti szerződést), közel ahhoz a lakáshoz, ahol az első 4 hónapban laktam. Az 1. állásinterjún még én javasoltam nekik, hogy itt keressenek irodának való épületet:))
Ezek után örömmel találkoztam a lelkészünkkel, mókás, hogy ő volt az első ember, akinek elmondhattam a hírt, mivel még telefonáltam, amikor találkoztunk, így együtt örültünk a nap (jó)hírének.:)
Miután megebédeltünk, s megbeszéltük a gyülekezet szinte összes gondját-baját-örömét-elképzelését, fáradtan, de örömmel tértem haza – kiteregetni.:) Persze rögtön jöttek a negatív gondolatok, a pesszimizmus, hogy nem vagyok én alkalmas erre a munkára, sose csináltam ilyet, milyen ciki lesz, ha beégek, stb., stb., stb.!
Estefelé visszatértem a városba, s ekkor olvastam el a napi elmélkedésemet, melynek címe: „Alkalmas vagy!” Alapigéje pedig:„... menj, ahova csak küldelek..." (Jeremiás 1:7)
A magyarázat pedig így hangzik: „Jeremiás azt mondta Istennek: „…nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!" (Jeremiás 1:6). Ismerősen hangzik? Mondtad már valaha: „Nekem ehhez nincs tehetségem"? Isten azt mondta Jeremiásnak: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek…" (Jeremiás 1:7-8). A színészek meghallgatáson vesznek részt, mielőtt megkapnak egy szerepet. Időnként az is előfordul, hogy a rendező egy-egy színészt visszahív egy második meghallgatásra, és ilyenkor dől el, hogy odaadja-e nekik a szerepet, vagy inkább valaki másnak. Olykor az is előfordul, ha a színész már tapasztalt és ismert, hogy a rendező meghallgatás nélkül is felajánlja neki a szerepet. Értsd meg ezt: Isten nem tart meghallgatásokat! Ő már eltervezte számodra a szerepet, amit senki más nem tölthet be! Ha mások örökösen téged tanulmányoznának, akkor sem tudnának azzá válni, aki te vagy. Ha egyszer Isten ezt mondja: „Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat" (2 Mózes 33:12), akkor vigyázz, nehogy valaki más hívására válaszolj, mint az övére! Mivel Isten úgy tervezett el téged, hogy minden szükséges képességet már beléd épített, nem kell megalkuvónak lenned, nem kell manipulálnod másokat, nem kell nagy nevekre hivatkoznod, vagy különleges szívességeket tenned. A szerep a tiéd! Ne légy féltékeny másokra, és ne rettenj meg senkitől, nem számít, milyen tehetségesek! Isten szemében nincs más versenyző, csak te. Te vagy az egyetlen, aki betöltheted ezt a helyet, hiszen amikor megteremtette, rád gondolt. Amikor bizonytalannak vagy alkalmatlannak érzed magad, emlékezz erre!”
Ezen bátorító rész elolvasása után gondoltam, hogy azonnal „klaviaturát ragadok” s megírom, milyen fejlemények kötődnek a mai naphoz. Nem mondom, hogy nincs bennem bizonytalanság, de ha összejön, nagy kedvvel vágok bele ebbe az új kalandba, s hiszem, hogy Isten segíteni fog bárhol is fogok dolgozni, hogy jól, Hozzá méltón végezhessem munkámat. Meg elvégre van mögöttem már egy áldásos tapasztalat: az ügyvédi iroda is teljesen ismeretlen terület volt, mégis Isten segítségével belejöttem a feladatba, s végül elégedetten váltak el útjaink…
