Csütörtökön azon kívül, hogy reggeltől estig dolgoztam és a skype szolgáltatásait élveztem semmi izgi nem történt, de ez nem is baj, kell egy kis pihenő is:))
Mondjuk buszos csendességem érdekes volt, a barátság áldásáról szólt.
Szerintem is a barátság az egyik legfontosabb dolog az életben, úgyhogy csak 1 útravalóm van: ismerkedjetek, barátkozzatok minél több emberrel!! S nem csupán „arckönyv”-ön keresztül, hanem igazi emberek módjára: üljetek be 1 italra valahova, sétáljatok a természetben, hívjátok meg egymást ebédre-vacsorára, 1 szóval: legyetek közösségben! Az élet túl rövid ahhoz, hogy otthon ücsörögjetek, menjetek, éljetek (persze a blogot ettől még olvashatjátok:))!
Én is próbálok abban lenni itt kint azokkal, akikkel valamiféle kapcsolatom van, így lakótársaimmal. Mivel sokan kérték, írok róluk még pár gondolatot, noha már a korábbiakban szóltam róluk!:) Szóval hárman vagyunk a 120 m2-es lakásban (a francia tanár végül nem jött...:))
A filozófus srác, aki kiadja lakását 1 évvel fiatalabb mint én, egy lóversenyekkel foglalkozó újságnál újságírópalánta. Készséges srác, jóindulatú, többször vacsoráztunk-borozgattunk már együtt, barátnőjével 2011 szilveszterén volt Budapesten.:)) Azzal a barátnőjével, aki elvileg nem lakik itt, de gyakorlatilag igen. Ő pszicholó (gus csak pár hónap múlva lesz, mikor megírta szakdolgozatát). 2 rossz tulajdonságuk van, de igazából annyira ezek se zavarnak, mivel alig vagyok itthon: a lakáson belüli dohányzás és a rendetlenség, kisebbfajta mocsok amit környezetükben termelnek.:)) Persze ezek közül egyik se érinti az én szobámat szóval elfogadható.
Na asszem kezdek csütörtököt mondani, így abbahagyom.:)
