Visszatérve a bürokráciával folytatott harcomra az adószám után következett a bankszámla nyitása. Ez sokkal nehezebb volt, mint gondoltam, ugyanis kell állandó, bejelentett olasz lakcím a legtöbb helyen. Azonban ahhoz, hogy kapjak majd október elején (remélhetőleg) valami kis fizetést, kell 1 olasz számlaszám (persze nem kell senkinek aggódnia, addig remélhetőleg kitart a félretett pénzem. Azonban ha valaki szeretne adakozni, szóljon, s rögtön küldöm számlaszámom!:)))). 4 bankban voltam, de nem jártam sikerrel - eleinte ((így tehát Bürokrácia-Gábor 1:1). Azonban szerdán mégiscsak sikerrel jártam, s nem is kicsivel: igen kedvező szerződést kötöttem, szinte semmi kötöttséggel jár (mondjuk egy fél erdőt ki kellett irtani ahhoz, hogy azt a szerződést kinyomtassák, s ennyiszer még a bíróságon sem írtam alá 1 nap:)) Így tehát újra átvettem a vezetést (Bürokrácia-Gábor 1:2)!
Végére maradt egy olyan papír (illetve szám) ami ahhoz kell, hogy számlát tudjak adni itt (mivel kb. egyéni vállalkozóként dolgozom az ügyvédi irodában, de ez itt normális, minden ügyvéd az). Ez a könyvelőmnek hála majdnem 2 hétig húzódott, végül azonban szerdán 18:09-kor MINDEN szám, amit le kellett adnom, leadtam, s mondanom sem kell, óriási megkönnyebbüléssel adtam hálát Istennek, hogy tényleg nem kellett volna aggódni:))
Ezen felül este elmentem még a szokásos „szerda esti” Bibliát tanulmányozó (Márk evangéliuma) alkalomra, melyről már írtam (ld. 09.12-i bejegyzésem), most azonban már 16-an voltunk, úgyhogy jó pár embert megismertem (köztük 1 INTER szurkolót is, szóval megtaláltam a meccsnéző partnert:)), ami számomra külön öröm volt. Ráadásul ismét nagyon finom pizzákat ettünk, jót beszélgettünk. Van a társaságban észak olasz, dél olasz, angol, albán, magyar, nigériai, brazil származású emberke is, szóval igen színes, vegyes a csoport, azonban ez egyáltalán nem zavaró, sőt ez teszi igazán érdekessé az estéket. Természetesen olaszul megy a társalgás, így olasz keresztyén „szaknyelvemet” is tudom fejleszteni:)) !
Én 1 orvostanhallgatóval, 1 jogásszal, s egy házaspárral találtam meg jobban a hangot, velük beszélgetek többet alkalom előtt/után (fociról, mindennapokról, hitről, látnivalükról:)), de a többiek is kedvesek (van egyetemi hallgató, közgazdász-lelkész, titkárnő, építész a csoportban....mintha otthon lennék:)). A lelkészházaspár tényleg nagyon szimpatikus, nyitottak, közvetlenek.
Összefoglalva Isten jó, gondoskodó, szerető Istenünk van, ezt tapasztaltam meg az itt eltöltött több mint 3 hétben, s remélem (hiszem), hogy ezt fogom tapasztalni a továbbiakban is.
Kívánom nektek is, hogy tapasztaljátok meg ezt!
