Szombaton korán kellett kelni, ugyanis romanticus napot tartottam.
Hogy mit is jelent ez?:)
Magyarhoni vendégekkel a romai via appia anticat utaztuk keresztbe-kasul a délelőtt folyamán. :))
Nem volt egyszerű odajutni, ugyanis a busz, ami elröpített az ókorba minket, előttünk ment el, s utana 15-20 percet kellett várnunk a következőre. Nekem ez már fel se tűnt (azért sem, mert valamilyen csoda folytán mindig egyből jön), ám óriási volt a circus (maximus) megállóban!:)) 10 percnyi "zötykölődés" (néha megdöbbenek, hogy micsoda magyar szavak léteznek...) után megérkeztünk a világ egyik legrégebbi macskaköves (olaszul SanPietrino:)) "országútjára", mely mellett 2 nagy katakombarendszer és több kisebb-nagyobb templom található. Az egyikben van a "szétnyilazott" (Szt.) Sebestyén sírhelye, valamint a monda szerinti híres "QUO VADIS" féle Jézus lábnyom. Az egész via appia antica olyan, mint 1 nagy vidéki tájfestmény, mindenféle "szent" dologgal (templom, lábnyom, út, fa, stb.:))
Eme nem túl népszerű (ám szerintem gyönyörű) programpont után meglátogattuk a San Giovanni in Laterano templomot, melyről mar korábbi bejegyzésemben irtam, igy ehelyutt nem ismetlem magam, azonban annyit megjegyeznek, hogy ez is 1 leirhatatlanul gyonyoru, impozans epulet, mindenkinek ajanlom, aki Ròmàban jar, hogy làtogasson el e templomba, a Szt. Pèter, a Szt. Pàl & a Santa Maria Maggiore bazilikàkba. E nagy kvartett megtekintesevel elegedetten lehet tavozni az olasz fovarosbol - mar ami a templomokat illeti !:)
A fárasztó délelőttöt követően a Colosseum szomszédságában lévő kedves kis parkban fogyasztottuk el piknik ebédünket, s tartottunk 1 röpke borozós "siestat" is, mielőtt felkapaszkodtunk volna a számtalan lépcsőfokot leíró II. Vittorio Emanuele (nem O.) katonai emlékmű tetejére, mely az olasz egységet jelképezi, hiszen Italia egyesítése emlékére emeltek (ilyen lehetne nálunk a Hősök tere, ha nem más dolgokat csinálnának ott...:)). Innen a város pompás panoramaja tárult elénk l:)
