Elérkeztünk egy újabb (de nem akármilyen) vasárnaphoz (10.07.- tehát röpke egy hetes lemaradásban vagyok, de ahogy hallom még így is jól állok:)) amit már nagyon várt a kicsiny gyülekezet: először voltunk az új helyen (ami mint mar írtam 1 jazz klubkent üzemel hétköznaponként, éppen ebből adódik a hely legnagyobb hátránya: nem olyan szép, világos, mint az előző hely, de sok szép sejtelmes fény van, egy képet fel is teszek a hangulat kedvéért:)).
Nagyon lelkesen vetettük bele magunkat az előkészületekbe, hogy kezdésre minden szép rendben legyen. Kevéssel 11 után megtelt a terem, így el is kezdtük az alkalmat énekléssel. A zenekarvezető egész héten beteg volt (még kórházban is ápolták), de hála Istennek volt már annyira jól, hogy egy jó kis éneklést állított össze, volt zongora, 3 gitár, perka, dob, s fénytechnika:))
A lelkipásztor egy 4 témából álló sorozatot állított össze erre az első hónapra, olyan témát választott, mely valamilyen módon kapcsolódik Róma eme kerületéhez (ez a diákkerület, itt van egy nagy egyetemkomlpexum, sok-sok szórakozóhely, kocsma).
Az első alkalom az „ellenkultúráról” szólt, arról, hogy a keresztyéneknek hogyan kell hozzáállniuk az emberek hithez kapcsolódó kritikus hangvételéhez, kiemelve a szeretetet, melyet Jézus példaként állított mindannyiunk számára. A történet, mely alapján ezt a témát kifejtette, Jézus egyik gyógyítása: egy vakon született férfi látóvá tétele volt. Lelki és testi értelemben egyaránt. A kérdés ma is adott: lelkileg vak vagy, vagy pedig látsz? Látod-e ki ez a Jézus, aki itt élt a földön? Látod-e mit csinált Érted, Miattad? Ellene tudsz-e, mersz-e menni annak, hogy esetleg furcsának néznek, nem értenek meg, vagy kinevetnek amiatt, hogy keresztyén vagy? Kinek a véleménye érdekel: az embereké, vagy Istené?
Érdekes kérdések ezek, lehet rajtuk elmélkedni!:)
