Kedden (10.23.) nemzeti ünnepünket munkával ünnepeltem, hiába mondtam az ügyvédeknek, hogy e nap nálunk ünnep, s nem kéne dolgozni, valahogy nem „haraptak rá” e lehetőségre (nem is értem miért:)) Ellenben új feladatkört találtam magamnak: csomagmegörző lettem. :) Örömmel végeztem e nem túl nehéz munkát, ugyanis ezen a napon távozó magyarjaim jogosan nem akartak egész nap 2 kézipoggyásszal közlekedni.:) Este kikisértem őket az autóbuszhoz, elbúcsúztam tőlük, majd „elfutottam”. Azaz egy órás lakóhelyem körüli futással próbáltam kicsit kondícióba rázni magam a munkahelyen való sok üldögélés után.
Napi csendességem során azt az Igét olvastam, hogy: „Isten munkatársai vagyunk”, mely az előző napi beszélgetés után egy jó megerősítés volt számomra, főleg annak fényében, hogy a magyarázatban volt egy olyan kérdés is, hogy „nem kellene-e nagyobb bizalommal lennem Isten felé, akinek hatalma összehasonlíthatatlan, és akinek társasága garantálja a sikert? Ha valóban Isten a társam, akkor lehetőségeim korlátlanok”. Nem tudtam vitatkozni e szavakkal, így elkezdtem „emésztgetni”, gondolkodni róla.
