A hét màsodik fele tehàt szép csendben elcsordogàlt, két alkalommal voltam ebédelni munkatàrsaimmal: a szokàsos "steak hely" mellett (ahol végig a magyarokat ugrattàk..., persze én jòl védekeztem, visszavàgtam, tehàt nem kell félteni a magyar virtust:)) egy kedves kis 1920-as évekbeli konyhàra emlékeztető "pasta"-zòban ettünk helyi specialitàst. Pénteken pedig a "szokàsos" munkaebédet tartottuk meg, de a kajàlàson kìvül ö semmi értelme nem volt a talàlkozònak...
Csütörtökön (11.29.) megemlékeztem arról, hogy 3 hónapja érkeztem az olasz fővárosba. Hihetetlen, milyen hamar elrepült ez a három hónap…Fenti "pillanatképpel" szeretnék megemlékezni e csodás három hónapról.
Ezekben a napokban az Istennel való kapcsolatról tanulgattam. Mégpedig többek között azt, hogy Isten azt szeretné, ha olyan kapcsolatom lenne Vele, amilyen Jézusnak volt. Ezt a kapcsolatot egyrészt közvetlenség, bensőségesség kellene, hogy jellemezzen. Elég közel vagy Hozzá ahhoz, hogy meghalld, ha szól hozzád? Elég közel ahhoz, hogy észrevedd, ha olyat tettél vagy mondtál, ami elszomorította Őt? Elég közel ahhoz, hogy érezd jelenlétének melegét? Valójában annyira vagy közel Istenhez, amennyire vágysz rá, amennyire eltökélted magad rá. Mennyire vágysz Istenre? Dávid azt mondta: Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem..." (Zsoltárok 63:2). Vágysz Isten Igéjére? Az Ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát" (Jób 23:12 Károli).
