Ismét vége egy nyárnak, ismét elkezdődik egy újabb évad.
Több mint bruttó 5.5 hónap (nettó csak 4.5hó volt!;) "hallgatás" után: újra bejegyzés miden idők legjobb római blogjában.
A villa Borgheseből.
Egy padon ücsörgök az egyik legszebb s leghangulatosabb római parkban.
Gondolkozom.
Öt órája érkeztem. A város üres, mégis zajos. A lakásban elkezdtem kipakolni, rendberakni egy havi távollét után. Számlát fizettem be, dolgoztam pár órát, most pedig eljöttem a város egyik legszebb panorámáját megtekinteni, hogy ismét beleszeressek az örök városba.
A Samáriámba. Hogy ez mit is jelent? Egyszer lehet, hogy elmondom, addig is, akinek "van füle, hallja!"...
Ülök a friss szellő által felfrissült park egy padján, mögöttem szökőkút csordogál, előttem a Szt. Péter Bazilika tündököl esti fényben (ld. kép fent).
Elmélkedem.
Kérem Istent, hogy tekintsen le erre a városra, ahol az embereknek oly nagy szükségük van Rá.
Ahogy nekem, s ahogy Neked is, kedves olvasó.
Mozgalmas, elgondolkodtató, zajos nyár van mögöttem, emlékeimben még mindig zúgnak a gyermekhangok, mosolyok, dallamok, a Balaton vizének frissessége, az augusztusi hullócsillagok hömpölygése, a sok emberi hang Istent dicsőitése.
Mozgalmasnak ígérkező hetek állnak előttem, kiváncsian várom mit tartogat Isten számomra, milyen kihívások, harcok, örömök, szomorúságok várnak rám.
Addig is elmegyek s eszem egy "gelato"-t, elvégre több mint egy hónapja nem ettem...!
Róma csendes, újra csendes...
...egyelőre!
