Csütörtökön (12.06.) megtartottuk a szokásos heti „munkaebédünket”, melynek most szakmailag, s nemcsak gasztronómiailag volt értelme (noha Mikulás alkalmából a nagymamám híres sütijét kínáltam körbe az irodában, s mindenkinek nagyon ízlett, s külön mondták, hogy üzenik Édesanyámnak, a mű elkészítőjének, hogy finomra sikeredett eme édesség).
Különböző „minisztériumokat” alakított a részlegvezető ügyvéd, én az egyik ilyen minisztériumnak vagyok az "államtitkára" (a bíróságon is „titkár” voltam, így e szerep nekem lett kitalálva) s egy nagyon jó kis prezentációt állítottunk össze, de nem kerültünk sajnos sorra, így csak a főnök dicséretét kaptuk meg, de jövő héten előadhatjuk terveinket.:)
Még az értekezlet előtt sikerült „kattintanom” fenti fényképet a konferenciaterem teraszáról, mely a Spanyolország teret (fura ezt így leírni, a Piazza di Spagna valahogy jobban hangzik:)) mutatja be, közepén egy nagyon magas Szűz Mária szoborral, melynek szombati ünnepe (Immacolata) kapcsán erre fele járt a pápa is, s városszerte óriási ünnepséget tartottak Mária tiszteletére. Olyan nagy ünnep ez itt, hogy amennyiben hétköznapra esik december 8-a, úgy az munkaszüneti nap (legnagyobb pechemre idén szombatra esett…)!
Munka után elmentem zenészbarátaimmal egy közeli étterembe, ahol nagyon finom (nápolyi) pizzát készítenek, s egy kancsó bor mellett egy nagyon kellemes estét töltöttünk el, szép helyeken sétáltunk (Forum romanum, Colosseum…), s élveztük a lassan-lassan karácsonyi fényekbe boruló Róma látványát.
Pénteken (12.07) aztán majdnem „borult a bili” a munkahelyen, tényleg elég nagy volt a feszültség, így igyekeztem minél több terhet levenni az újdonsült kétszeres Apuka munkatársam válláról kis sikerrel.
Hogy kicsit levezessük ezt a feszültséget, elmentünk ebédelni a Spanyolország térre, tipikus római ebédet fogyasztottunk el: óriás szendvicsek mindenféle földi jóval (sonka, sajt minden mennyiségben) megpakolva! Csak ajánlani tudom, ha valaki erre jár.:)
Este pedig bevezettem barátaimat a római tiramisú különleges világába, „Pompi”-nál ezen édesség mellett még meg is fagyiztunk és nagyon kellemes diskurálást folytattunk az eladókkal, majd megnéztük az Angyalvárat és a karácsonyra készülő Szent Péter teret (a karácsonyfa már áll, de még díszítés előtt van, a betlehemet is majd 14-én világítják meg). Még mindig hatalmas és lélegzetelállító ez a tér, egyre nehezebb betelni grandiózus voltával, szépségével...
