4) El kell fogadnod, hogy a változás egyben azt is jelenti, hogy el kell engedned a múltat. Bármihez is ragaszkodsz, az végül uralni fog téged. Ha te bántottál meg valakit, vagy ha a saját tévedésed miatt ért veszteség, valld meg Istennek, fogadd el bocsánatát, és hagyd ott az ügyet a keresztnél. Ha másvalaki bűne volt, de te nem akarod elengedni, mert azt gondolod, hogy te ártatlan vagy, és elégtételt követelsz, ezzel megfosztod magad a szabadságtól, és elvesztegetsz kínálkozó lehetőségeket - ez túl nagy ár a nekem volt igazam" hamis vigaszáért. ...bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban - ez fog felszabadítani a neheztelés láncaiból, ez fogja visszaadni a jövődet. Ha most bilincsbe zár a bárcsak...", a lehetett volna", a kellett volna" miatti bánkódás, tudd, hogy Isten kész arra, hogy jövődet jobbá tegye, mint amilyen a múltad valaha is lehetett volna
5) A változás azt jelenti, hogy vállalod a kockázatot. Aggodalmad azonnal közbe fog szólni, és ezt kérdezi: Mi lesz, ha nem kapom meg az állást? Mi lesz, ha csak én erőlködöm a változás érdekében, ők pedig nem tesznek semmit?" Szeretjük a biztos garanciákat. A kiszámítható dolgok kevésbé tűnnek félelmetesnek, mint az, ha kockáztatunk. De a biztonságérzetnek gyakran nagy az ára: az, hogy benne ragadunk a fennálló helyzetben. Néha az a legkockázatosabb, ha nem vállaljuk a kockázatot! Isten gyakran várja tőlünk, hogy hagyjuk el a biztonságosnak tűnő ösvényt egy olyanért, amelyik kockázatosnak tűnik. A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.
6) A változás akkor fog bekövetkezni, ha nem engeded, hogy a kudarc megállítson. A kudarctól való félelem gyakran arra késztet, hogy felhagyjunk a próbálkozással, pedig Isten legjobb emberei közül sokan éltek át kudarcot a siker felé vezető úton. Nézd csak meg Ábrahám, Mózes, Illés, Dávid életét! Mindannyian valamilyen személyes kudarc után lettek sikeresek. Sőt, a legnagyobb, legmélyebb változás gyakran akkor történik, ha a kudarc már próbára tett minket. Addig hajlamosak vagyunk az önteltségre, beképzeltségre, és így nem sok hasznára vagyunk Istennek. Péter elbukott egy sorsdöntő pillanatban (amikor megtagadta Jézust, a kakaskukorékolàs előtt), de növekedett, és Krisztus őt választotta arra, hogy a Pünkösd napján erőt kapott egyház vezetője legyen, háromezer lelket nyerve meg.
