Csütörtök reggel találkoztam egy kedves barátommal az úgynevezett "afrikai" kerületben), és egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk el, sétálva, élvezve a simogató napsugarakat, majd egy bar-ban iszogatva, sütizve.:) Aranyos ez a kerület, közlekedése kiváló, s bár a neve elég sejtelmes, nem azért ez a neve, mert a fekete kontinens bevándorlói laknak itt, hanem mert ilyen utcanevek találhatóak itt mint Líbia, Etiópia, Erithrea, stb.! Mondtam is az ismerősömnek, hogy “de jó lenne itt lakni”, mire ő azt a választ adta, hogy: “ persze álmodjál csak, ezen az áron, amin te keresel, itt szinte biztosan nem találsz semmit, ez szinte lehetetlen!" Tény, hogy igaza van, ezért én is csak nevettem :)) Pár perccel később megláttam egy hirdetést a környéken, fel is hívtam, de ez csak a lányoknak volt fenntartva...mint megannyi hirdetés általában...
Ezután elindultam, hogy felkeressek 1 internetkávézót. Út közben azon tűnődtem, a szavakat, hogy olvastam ma, melyek ezek:
„...kitartott, mint aki látja a láthatatlant." (Zsidók 11:27)
Ha van egy álmod, hajlandónak kell lenned arra, hogy bizonyos dolgokat feladj érte. Nem hagyhatsz nyitva minden lehetőséget; arra kell összpontosítanod, ami a legfontosabb. John Maxwell mondja: „Sok ember éppen az ellenkezõjét teszi. Ahelyett, hogy álmukra összpontosítanának, és a kevésbé fontos dolgokat elengednék, õk minden lehetõséget nyitva akarnak hagyni. Ám ha így tesznek, igazából sokkal több problémával szembesülnek, mert a döntéshozatal túlságosan bonyolulttá válik… elõször jónak tûnik, hogy annyi lehetõség nyitva áll… de ahogy telik az idõ, nem tudsz elõrehaladni, mert minden idõdet arra fordítod, hogy fenntartsd a lehetõségeket, ahelyett, hogy továbblépnél… ha azonban idõdet és energiádat a néhány igazán lényeges dologra fordítod...a nem túl izgalmas vagy azonnali eredmény nélküli feladatok felértékelõdnek. Minden tevékenység fontos részt kap a nagy egészben.” Amikor Isten egy látást ad neked, nem mutatja meg elõre a teljes képet. Fokozatosan vezet rá, különben túl sok lenne számodra. Például, amikor Mózessel megosztotta Izráel megszabadításának látomását, Mózesnek ki kellett várnia, míg minden egyes rész „letöltõdik”. Hit által hagyta el Egyiptomot. Hit által rendelte el a páskát, hogy a pusztítás ne érintse az izráeliták elsõszülöttjeit. Hit által kelt át Izráel népe a Vörös-tengeren, üldözõik pedig belefulladtak. Hit által vándorolt tovább a néppel negyven évig a pusztában, míg öreg emberként megállhatott az Ígéret földjére tekintve. Mi tartotta mozgásban Mózest még azután is, hogy Isten megmondta neki, hogy nem léphet be az Ígéret földjére? Egészen egyszerûen ez: arra figyelt, hogy annak akaratát teljesítse, akit láthatatlanul is látott.
