Korán kezdődött e vasárnap, mivel minden cuccomat össze kellett készíteni, bepakolni, s bejutni Rómába. Ebben nagy segítségemre voltak vendéglátóim, akik kedvesen elvittek templomba, ahol minden bőröndömet kipakoltunk. Az Istentiszteleten ők is részt vettek, s együtt hallgattuk a szebbnél szebb dicsőítő dalokat. A lelkész megkért, hogy meséljem el pár percben, amit az elmúlt héten átéltem (s korábbi bejegyzésemben leírtam). Ennek örömmel tettem eleget, ugyanis valóban szinte kézzelfoghatóan éreztem Isten kedvességét, szeretetét, gondoskodását.
Maga az Istentisztelet az imádkozásról szólt, amit a lelkész az ún. „Miatyánk”-on keresztül mutatott be.
Alkalom után odajött hozzám az egyik srác, s azt kérdezte, hogy fix-e már a lakásbérletem (amiről meséltem), ugyanis az ő testvérének van egy lakása nem messze, ami szinte üresen áll, csak egy srác lakik benne. Mehetnék oda is lakni, s nem kellene fizetnem bérleti díjat a lakásért, csak a rezsiköltség felét kéne állnom. Én mondtam, hogy ez nagyon csábító ajánlat, s ugyan még nem költöztem be (délutánra tervezem), de a szavamat adtam, hogy odamegyek. Mindazonáltal eléggé foglalkoztatott a gondolat, mert páratlan lehetőségnek tűnt e felajánlás, így elkértem a srác telefonszámát, hátha jól fog jönni a későbbiekben.
Ezután ismét meghívott ebédre ugyanaz a család, amely már tavaly is vendégül látott egy ízben, így az apukával együtt bepakoltam az összes bőröndöt az autójába, s elmentünk ebédelni hozzájuk, ahol nagyon finomat ettünk-ittunk, s jót beszélgettünk. Nagyon jó, tartalmas délután volt, melynek végén elvittek az Afrikai negyedben lévő új szálláshelyemre (ami mint már említettem csak nevében afrikai, amúgy igencsak jól szituált polgári negyed). Itt kipakolás után megismertem már előző bejegyzésemben bemutatott lakótársaimat (a magyar lányt, a szakácsot), majd egy gyors átöltözést követően elindultam volt munkatársam születésnapi bulijába.
A buli Róma egyik fiatal(os) negyedének menő kocsmájában volt a Piazza Navona közelében, s nagyon sok ember vett részt ezen ünneplésen. Csak 5 embert ismertem, de az este alatt még egy pár ismeretségre szert tettem, köztük egy Inter szurkoló ügyvédet mutattak be, aki pár évvel ezelőtt Budapesten kérte meg felesége kezét. Így miután megtudta, hogy álláskereső magyar jogász vagyok Budapestről, ráadásul ugyanannak a focicsapatnak szurkolunk, átadta névjegykártyáját, hogy írjak neki, küldjem el önéletrajzom (zárójeles megjegyzés, hogy ezt meg is tettem hamarosan, ám lassan egy hete nem is reagált e levelemre, na mindegy…). E kellemes este végén utolsók közt távoztam, s már hajnali fél egykor le is pihentem új miniszobámban, mely a beköltözés után már nem is tűnt olyan kicsinek, s barátságtalannak, mint amikor első alkalommal megtekintettem.
