Csütörtökön végre bebarangoltam egy kicsit a környéket, s mivel gyönyörű idő volt, kerestem egy parkot, ahol sütkérezhetek és elfogyaszthatom ebédemet. Miután jól lakattam a testet következett a lélek is, és Jézusról, mint a „jó pásztor”-ról olvastam, aki életét adja a juhokért (János evangéliuma 10:11). Két dolog van, amiben hasonlítunk a juhokra. 1) A pásztor vezetése nélkül bajba keverednénk. Istennek nincsenek „szuper-juhai”. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6). A juhokhoz hasonlóan sokszor fogalmunk sincs, merre tartunk, mégis makacsul megyünk a saját fejünk után, olyan dolgokat választunk, amiknek rossz vége lesz, hacsak Isten közbe nem avatkozik. 2) A juhok nem elég okosak ahhoz, hogy el tudják rejteni gyengeségeiket. Kétségtelenül erősségük azonban, hogy hajlandók azok lenni, amik. F. B. Meyer mondta: „Régebben azt hittem, hogy Isten ajándékai egymás feletti polcokon vannak, és ahogy növünk, egyre könnyebben el tudjuk érni őket. Mostanra rájöttem, hogy egymás alatti polcokon vannak, és nem az a kérdés, hogy mekkorára növünk, hanem, hogy mennyire tudunk lehajolni.” Mivel Isten már mindent tud rólad, minek tettetni? ... Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink – de ha átadod Istennek mindazt, ami vagy (és ami nem vagy!), õ megáld, és felhasznál annak ellenére, hogy milyen vagy.
Elméletben valóban egyszerűek ezek a szavak, gondolatok, de átvitelük a gyakorlatba nem éppen a legegyszerűbb, mindazonáltal törekedni fogok ezekre.
A délutáni csendességet követően a szokásossá váló internetezés (egyben munkakeresés) bevásárlás kombináció következett, majd úgy gondoltam, hogy megismerem jobban új lakótársamat, ezért hazatérvén együtt vacsoráztunk, egy finom tál carbonara-t fogyasztottunk el.
Pénteken újabb gyönyörű napra virradtam, ezért egy másik parkban megismételtem az előző napi pikniket, elmélkedésem pedig a következő Bibliai Igén alapult: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Pál levele a Filippibeliekhez 4:6). Majd egy cukrászdába beülve elfogyasztottam egy nagy adag fagylaltot, s mivel volt internet és jófajta zene (Chopin) szólt, eltöltöttem itt majdnem 3 órát. A pincérlány nagyon kedves volt, kicsit elbeszélgettünk, megkínált egy szelet panettoneval is, végre átéltem azt a római életérzést melyet régóta hiányoltam. Ezt a „hullámot meglovagolva” bementem a belvárosba, ahol véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal, így együtt csavarogtunk a Pantheon, Piazza Navona, Capitolium, Forum Romanum, Colosseum útvonalon. Még mindig gyönyörű ez a környék…!
