Csütörtökön a szokásos munkakeresés mellett elkezdtem szervezni a hétvégi gyülekezeti életet, de még koraeste megnéztem egy lakást, melyet az egyik gyülekezeti tag akar nekem kiadni. Mivel azonban igencsak drága és nemigen van felszerelve, ezért inkább egy udvariassági látogatás volt ez a lakásnézőtúra, visszatértem a szeretett „Afrika-kerületbe”, ahol szép napokat töltöttem el. Este elmentem a Piazza Navona mellett lévő Palazzo Braschi-ba, ahol egy klasszikus gitár, szólóénekes koncertet hallgattam meg – egyedül. Azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy ismerősök nélkül mentem el, ugyanis senki nem ért rá, de azt is elhatároztam, hogy nem fogok otthon üldögélni minden este, hanem a városnézés mellett keresek magamnak érdekes kultúrprogramokat, melyeket meghirdetek ismerősi körömben, s „aki jön-jön, aki nem-nem” elvet követve kezdem élni mindennapjaimat. Előadás után barangoltam a kietlen pici-hangulatos római utcácskákban, végül nagy tereket átszelve jutottam haza.
Pénteken megbeszéltem egy rövid találkozót egy ismerősömmel, hogy odaadjon valamit, azonban teljesen váratlanul egy egyetemi csoport Bibliaóráján találtam magam, amit nagyon élveztem, 1-2 órára újra egyetemistának éreztem magam:)). Viccesek ezek a 19-21 éves „fiatalok”, mindig rádöbbenek, hogy vannak emberek, akik 1991-ben születtek?? Persze főleg akkor „esik le az állam”, amikor belegondolok, hogy eme „gyerekek” már egyetemista korúak…! Gyönyörű napsütésben beszélgettünk az egyetemi „Campuson” (persze a sarki hideg már közeledett, így csak 10-13fok volt :)) Régebben mindig azon viccelődtem, hogy ha munkanélküli lennék, Rómában szívesen lennék az, mondván itt télen sincs olyan hideg, sőt egész kellemes az idő…, erre tessék: most átélhetem ennek varázsát:))
A délután nagy részét ismét netezéssel töltöttem, egész szombatos programot szerveztem össze, este pedig egy szülinapi vacsorára voltam hivatalos Trastevere kerület indiai éttermébe. Az egyik angol-amcsi haverom születésnapját ünnepeltük, lassan több időt töltök a tengerentúliakkal az olasz fővárosban, mint vérbeli taljánokkal…Nem lesz ez így jó, taktikát kell váltanom (vagy országot:))!
Amúgy nem különösebben szeretem az indiai ételeket (főleg azért nem, mert nekem túl csípősek), de azért jól belakmároztam (ha már egyszer ilyen drága volt e születésnap…:))), mert tényleg igen érdekes és markáns ízvilágot képvisel az indiai gasztronómia. Persze előre garantálták, hogy nem csípős, amit rendelek, de úgy érzem otthoni barátaim küldték rám e pincéreket, mert majdnem tüzet füstöltem, amikor megettem a nemtudommilyenszószos csirkét.:) Még jó, hogy volt 1 kívül-belül csokitorta desszertnek, ami enyhítette szám égési sérüléseit.:)) Az estet egy rövid éjszakai városnézéssel fejeztük be, még mindig nagyon szeretem Trastevere piciny utcácskáit, valamint a kivilágított Colosseum leírhatatlan varázsát szemlélni, bejárni e napszakban (is).
