Szombaton délután volt egy állásinterjúm egy ügyvédi irodában, így délelőtt erre készülődtem, amikor megjelent a lakás tulajdonosa, s elvitt pár dolgot a lakásból, ugyanis pár hete eladásra került e kis otthon, így szép lassan minden tárgyat kiköltöztetnek (remélem azért az ágyat, szekrényeket meghagyják amíg ott vagyok.:)) Örömömre (vagy bánatomra) az óriás LCD TV-t is elvitték, úgyhogy „megoldódni látszik” a probléma egyik forrása, amiért hajnalok hajnalán szoktam lefeküdni:)!
Az állásinterjú igazából nem is volt interjú, mert az ügyvéd csak megbízási szerződést ajánlott Olaszországban regisztrált ügyvédeknek. S mivel én nem vagyok az, én kívül esem e körön. Azonban nem bántam, mert az ügyvéd inkább hasonlított egy nápolyi maffiavezérre, mintsem egy tisztességes ügyvédre.
A délutánt a városban való gyönyörködéssel, sétával, fagyizással töltöttem, majd este egy „black and white” házibuliba voltam hivatalos, ahol mindenki fekete-fehér alkalmi ruhában jelent meg. Szórakoztató este volt, melynek végén a lányok kihívták a fiúkat TABU-ban, s mondanom sem kell, hogy természetesen mi férfiak nyertünk (annak ellenére, hogy igen gálánsak voltunk a hölgyekkel, akik még egy visszavágó lehetőségét is elutasították).
A héten főleg a másoknak való adakozásról olvasgattam, tanulgattam, hogy mit is, azt a következő sorokban osztom meg a kedves olvasóval:
„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre..." (Zsoltárok 41:2) Isten nem akarja, hogy anyagi helyzetünk miatt bűntudatunk legyen, de azt igenis akarja, hogy gondunk legyen a szegényekre. A Biblia azt mondja: „Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor õ kiált” (Példabeszédek 21:13). Áldás az, ha jó anyagi körülmények között élünk, de nem szabad elfeledkeznünk a szegényekről. Isten azt mondta: „Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted” (3Mózes 25:35). Isten együtt érző és nagylelkű a szegények felé, és áldását ígérte nekünk, ha követjük ebben az õ példáját.
„Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek..." (Példabeszédek 28:27) Isten országának törvénye ez: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:24-25). Ösztönösen tiltakozunk ez ellen, főleg olyankor, amikor mi magunk is küszködünk anyagilag, de Isten megígérte, hogy a nagylelkű bővelkedni fog. A te adakozásod kezdeményezi Isten adományait a te irányodba. A Biblia azt mondja: „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek” (Példabeszédek 22:9). „Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek…” Próbáld ki! Legközelebb, amikor Isten együttérzésre és adakozásra indít, tedd meg!
Összegzésül: lehet adakozni szeretet nélkül, de nem lehet szeretni anélkül, hogy ne adnánk azoknak, akiket Isten szeret.
