Már beszámoltam e nap legfőbb híréről a bréking nyúzban hét elején, mely szerint ismét nagybácsi lettem. Nos e jeles eseményt úgy ünnepeltem meg, hogy ellátogattam a Circus Maximusra, illetve a közelében található Narancsok Kertjébe (Giardino degli Aranci) és hálát adtam Istennek, hogy minden rendben ment a szülés alatt. Ez a kert amúgy nagyon gyönyörű, főleg ezen évszakban, mert belépve eláraszt a frissen megérett narancs illata, és amerre csak a szem ellát narancsfák, köztük pedig a napfény sugarai törnek át.
Ezután vettem egy üveg pezsgőt, kimentem a tengerpartra (Ostia), s élvezve a gyönyörű napsütést és naplementét koccintottam unokaöcsém egészségére, hallgatva a hullámok andalító dalát. A „csend” e formája igencsak magával ragadó, a homok puhasága pedig arra indítja az embert, hogy térdre hulljon, eképp is kifejezve cseppnyi voltát Teremtője előtt.
Koraeste végigtelefonáltam családomat, s felhívtam egy-két ismerősömet, hogy megosszam velük ezen örömteli hírt, majd egyik haverommal „ünnepi lakomát” csaptunk, hazatérve lakótársammal pedig ismét koccintottunk, méltóképpen lezárva ezt a csodás születésnapot.
Szerdán ismét angol órával indítottam napomat (melyről „szokásom szerint” elkéstem), majd kis munka-munkakeresést követően elmentem az esti Bibliaórára, melyen pár új arc is megjelent, s ahol mindenkinek megmutattam újdonsült családtagomat (minek utána természetesen az összes lány elolvadt, hogy milyen cuki a család újfiúja).:)
