Elpanaszoltam Istennek, hogy néha unom már, hogy sok helyre egyedül megyek (bár az esetek nagy részében élvezem:)), főleg azért, mert otthon sok mindenkivel találkozom, tartom a kapcsolatot, itt azonban közel sem ismerek annyi embert.
Imám szinte azonnal meghallgatásra talált, mert pénteken felhívott a korábban említett beteg haverom, hogy van-e kedvem meglátogatni, így – az ezen a héten rám háruló házimunka, takarítás elvégzése után – elmentem hozzá, s egy jót beszélgettünk a helyi és nemzetközi aktualitásokról. Ő is hónapról hónapra él, azért jött Rómába még szeptemberben, hogy ő vezesse a gyülekezet zenekarát, ő az, aki minden vasárnap nagyon szép énekekkel vezet minket Isten dicséretében.
Majd egy másik ismerős is meghívott magához este, hogy a már-már „hagyományossá” váló imaórát tartsuk meg nála. Ezen alkalmakkor egy kisebb „csapattal” Isten elé visszük a gyülekezet, s egyéni életünk kisebb-nagyobb gondját-örömét-bánatát. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos tevékenység, nem csak azért, mert maga Jézus is, amikor csak tehette e formáját választotta az istennel való beszélgetésnek, hanem ránk nézve is építő jelleggel bír.
Ezután a Piazza San Giovannira siettem (itt található a Lateráni Bazilika), ugyanis vasárnap és hétfőn országgyűlési választásokat tartanak Olaszországban, s az egyik párt (mozgalom) e téren tartotta zárórendezvényét. Egyedül ez a párt tartott szabadtéri, mindenki számára nyitva álló, már-már tüntetésbe torkolló pártmegmozdulást. Gondoltam hát megnézem milyen egy ilyen esemény, s nagy megdöbbenésemre óriási tömeg fogadott (a hangosbemondó szerint 800 ezer ember volt jelen, de ez szerintem csak amolyan kampányfogás volt…). A párt vezére egy (volt) humorista, akinek három éve elege lett az össze-vissza hazudozó pártokból, politikusokból, s alapított egy saját magát finanszírozó (internetes) mozgalmat, mely mára a négy legfontosabb és legbefolyásosabb párt-pártkoalíció közé került Itáliában. Az biztos, hogy nagyon sok szavazatot fog kapni, annak ellenére, hogy a pontos % azonban nem ismert (közvélemény-kutatás nem készíthető, jeleníthető meg a választások előtt két héttel, de szerintem 20-25% körüli eredményt fognak elérni). Maga a rendezvény jól szervezett volt, a beszédek egyszerűek, de ütősek voltak, főleg a mozgalom vezére volt szinte „önkívületi állapotban”, s „lökte a showdert”, kb. egy órát beszélt papír nélkül, pontos (és egyben lesújtó) adatokat közölve az olasz gazdaság jelenlegi helyzetéről. Igazi vérprofi humorista, de úgy néz ki, hogy a politikát is komolyan gondolja. A mozgalom legfőbb célja – egyelőre – nem a kormányzás, hanem a politikai elitnek adandó pofon. Ez (sőt ennél jóval több) sikerülni fog nekik, igazi kőkemény ellenzéki tömörülést fognak alkotni a parlamentben, és sok kérdésben ők lesznek a „mérleg nyelve”. A korábbi kormányok (főleg Berlusconié) csődje, a teljes politikai paletta erkölcsi leamortizálása (a legutóbbi miniszterelnököt Mario Montit Angela Merkel ….-ának tekintik sokan) radikális hangulatot teremtett, és Grillo (így hívják a humoristát) mozgalma a rendszerváltó párttá nőheti ki magát (hosszútávon). Egy azonban biztos: itt valami készül…!
Pont azon elmélkedtem a nagy tömegben, hogy milyen jó lenne, ha találkoznék ismerőssel, amikoris megkocogtatta vállam valaki, s amikor megfordultam egy volt munkatársam üdvözölt, s máris vitt bemutatni haverjainak. Elképesztő, hogy egy ekkora tömegben véletlenül összefutottam vele; az est további „pikantériájához” tartozik, hogy e rendezvény után beültünk egy indiai étterembe (nem ugyanabba, ahol két héttel ezelőtt voltam:), bár úgy néz ki, hogy ebből is hagyomány lesz:)), ahol ismét csípős ételeket fogyasztottunk, s közben ment az esélylatolgatás, hogy ki nyeri a választásokat, s ki-kivel lép majd koalícióra. Szerintem a baloldal nyer (az ún. PD), s Montival alakítanak kormányt, majd pár hónap múlva, miután nem tudnak majd megegyezni fontos kérdésekben előrehozott választásokat fognak tartani, s kezdődik minden újra elölről…:))
