Péntek délután már éreztem, hogy kezdek megfázni, a torkom is begyulladt, hőemelkedésem lett, így megpróbáltam kialudni, s kértem Istentől, hogy hadd ne legyek beteg, mert szombatra egyik volt munkatársam rugby (nem amerikai foci!!:)) meccsre invitált, az ún. „Hat nemzet” tornájának Olazország-Wales összecsapására. (Ez amolyan Európa-bajnokság egyik összecsapása, melyet minden évben megrendeznek, s az olaszok általában ötödik-hatodik helyen végeznek (tehát finoman fogalmazva sem olyan jók, mint fociban, hisz ez utóbbi sportágban már többször voltak Világ,- és Európa-bajnokok, mint az közismert…:))
Szombat délelőttre a legnagyobb örömömre elmúlt a torokfájásom, hőemelkedésem, szóval nagy lelkesedéssel mentem a találkozóra, s már út közben, a villamoson óriási tömeg, szurkolói hangulat alakult ki, ezek a walesiek igazán vidám emberek (olykor túlságosan is…)! A meccs előtt vidám sörözéssel múlattuk az időd latolgatva az esélyeket, jómagam pedig ismerkedtem e sportág szabályaival. A találkozó a két himnusz éneklésével indult, az egész stadion zengett kb. 50 ezer ember hangjától: csodás, felejthetetlen élmény volt egymást átkarolva zengtük e csodás indulót.:)
Maga a meccs első félideje volt csak szoros, majd Wales (címvédőhöz méltóan) bedarálta a derék olasz sereget, igaz a sima győzelemhez kellett a francia játékvezető igencsak részrehajló játékvezetése, mely az olasz szurkolótábor hangos (ám blognyomdafestéket nem tűrő) nemtetszését váltotta ki. Mi mindenesetre jól szórakoztunk, szurkoltunk, söröztünk meg valami furcsa kávéízű alkoholos italt fogyasztottunk. Meccs után még felmentem beszélgetni volt munkatársamhoz, megmutatta gyors tempóban növekvő gyermekeit, majd elbúcsúzva tőlük benéztem még a Spanyolország térre a központba, ahol óriási zuhé következtében bőrig áztam, így hazatérve már csak egy forrófürdőre és vacsorára vágytam, melyek után lefeküdtem aludni, azonban nem jött álom a szememre...! Sokáig nem tudtam okát, majd eszembe jutott az a kávésrövidital, melyet a meccsen fogyasztottunk, s amelynek köszönhetően hajnali 07:15-kor (!!) hunytam le szemem…ami azért volt egy kissé aggasztó, mert 8:45-re állítottam az ébresztőt, hogy időben odaérjek a templomba…
