Gondoltam ezen a gyönyörű és meleg napsütéses napon is meglátogatom a Vatikánt, megnézem, hogy J.R. mint pápa miként hagyja el a Vatikánt, és folytatva a múlt héten elkezdett csütörtöki sorozatomat (egy hét-egy Bazilika) ezúttal a Szt. Péter Bazilikában töltök el egy kis időt Bibliát olvasva, imádkozva.
Útban célom felé a következőket olvastam:
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr –, jóra fordítom sorsotokat… visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.” (Jeremiás 29:11-14)
Kis meglepetésemre elég sok ember volt a téren, s várta a történelmi pillanatot (azaz, hogy a pápa nyugdíjba vonuljon), s mivel kiváló idő adatott e napon én is gyarapítottam a bámészkodók társaságát. Aztán 16:45-kor megjelent a pápa bejárati ajtóban (és a nagykivetítőn), mire a válasz egy óriási tapsvihar, ováció volt. Ez kb. 5-6 alkalommal megismétlődött (pl. amikor beszállt egy autóba, ami elvitte a helikopterhez, amikor kiszállt az autóból, amikor beszállt a helikopterbe, amikor felszállt a helikopter…), csak azt kellett eldöntenem, hogy annak örül a hívek népes serege, hogy a pápa elhagyja a Vatikánt, vagy csupán annak, hogy láthatják (utoljára) nagy nyilvánosság előtt…! Mindkettő elég furcsa indoknak tűnik, no de a lényeg a búcsúhangulat volt. Végül kevéssel 17 óra után több ezer ember szeme láttára a magasba emelkedett, s elrepült a pápák nyári rezidenciájába, Castel Gandolfo mesés településére (fenti kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor a helikopter elhagyja a Szt. Péter teret), ahol még utoljára köszönetet mondott a sok szeretetért, amit kapott, érzett a napokban, elbúcsúzott az emberektől, megáldotta őket, majd visszavonult a várba, ahol eltölt pár hónapot.
