A nagy pápaválasztó show-ceremónia felborította blogom időrendi sorrendjét és nyugodt, lüktető voltát, de megpróbálom felvenni a fonalat, s összefoglalni mi egyéb történt itt Rómában az elmúlt egy hétben – velem.
Múlt pénteken (03.08.) nőnap lévén minden férfi virágokkal (főként mimózával) rohangált a városban, ez itt (is) nagyon nagy ünnep. Én pedig rohantam megnézni egy szobát egy lakásban, ugyanis március 31-én ki kell költöznöm onnan, ahol jelenleg lakom. A helyszínre érvel egész jó kis környéket találtam, maga a ház is jó, azonban amikor beléptem a lakásba teljesen ledöbbentem. Mintha Woodstockba léptem volna be, óriási mocsok, mindenhol rendetlenség, a srác pedig épp zenélés után és pár füves cigi után volt. Illedelmesen elköszöntem, és azt hiszem sose térek ide vissza annak ellenére, hogy árban igencsak kedvező szobát kínált a srác.
Bementem volt munkahelyemre, ugyanis ott van egy könyvelő, aki valószínűleg segít az adóbevallásban. Út közben a következőket olvastam:
„…hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben…” (2Korinthus 1:9)
Jézus azt mondta: „E világon sok megpróbáltatásotok lesz”. Ha megoldasz egy problémát, már jön is a másik, hogy a helyébe lépjen. Azok a tapasztalatok, amelyek az életet gazdagítják, néha éppen a legrosszabb pillanatokban jönnek – amikor a szíved össze van törve, amikor elhagyottnak érzed magad, amikor kifogytál a lehetőségekből, amikor a fájdalom az egekbe szökik – amikor Istenhez fordulsz. Ekkor tanulsz meg szívből, őszintén imádkozni Istenhez. Amikor valami fáj, nincs erőd felszínes dolgokhoz. Ekkor fedezed fel, hogy: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez” (Zsoltárok 34:19). Isten megóvhatta volna Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, Jeremiást az iszapos gödörtől, és Pált a hajótöréstől, de nem tette. A végeredmény az lett, hogy mindannyian közelebb kerültek Istenhez, és hatással lehettek a körülöttük lévő világra. A problémák arra késztetnek, hogy Istenre nézz, és saját magad helyett őrá támaszkodj. Sohasem tudhatod, mire képes Isten, amíg nem marad számodra más, csak ő. Tedd hát szükségeidet az ő mindenre képes, szerető kezébe, és figyeld, mi történik!
Este fenti sorokkal a fejemben mentem el az imaközösségre, ahol először beszélgettünk az imatémákról, majd Isten elé vittük őket. Ezután kocsikáztunk egy jó fél órát, megnéztük a nőnap alkalmából különösen kivilágított Colosseumot, mely sajnos elég bénára sikeredett, így kissé csalódottan tértünk otthonunkba.
Szombaton szülinapra készülődtem, előbb ajándékvásárlás formájában, majd az ünneplés előkészületeivel. Lelkészünk nagyobbik fiának 3. születésnapját ünnepeltük.:), a közel 3 órás zsúron ismét megtapasztaltam, hogy az ilyen korú gyermekek már elég nagyok ahhoz, hogy kellően önzőek legyenek, mégis (még) annyira cukik, hogy efelett könnyen elsiklik az ember. Mindenféle játék, slide show, étel-ital, no és a fő attrakció: a torta volt terítéken ezen a délutánon, azonban a zsúr végére már eléggé kidőltünk a nagy zsivajtól, amit ezek a „kis terroristák” csaptak. A buli után volt munkatársammal mentem el egy klasszikus ír pubba ahol Guiness-t szürcsölvetve megnéztünk egy focimeccset és anekdótázással múlattuk az időt, így egy nagyon kellemes nap végén hajtottam pihe-puha párnámra fáradt fejem.
