Hétfő (03.25.) reggel 9-kor megkezdtem munkám életem 3. hivatalos munkahelyén, bár a szerződés ekkor még nem került aláírásra (ugyanis még nem készítették el azt), így az első két hét csupán próbahét, akklimatizálódással, előkészületekkel fog telni, nem is egész nap leszek bent. Hogy miből is áll majd a munkám? Nos, ez eléggé összetett. Lényegében és leegyszerűsítve egy különleges adásvételről van szó, melynek egyik oldalán van az eladó, aki el akarja adni lakásának tulajdonjogát, (élete végéig járó/időszakos) haszonélvezetének megtartásával, másik oldalról pedig van egy vevő, aki tulajdonképpen egy befektető, hiszen az ingatlan megvásárlásakor csupán annak tulajdonjogát szerzi meg, de nem veheti birtokba azt, csupán az eladó halálával, vagy egy előre meghatározott idő lejártával. Közgazdasági-jogi-kereskedői munka tehát az, amit nekem végeznem kell, előreláthatólag sok utazással (Rómán belül), emberekkel való beszélgetéssel, kapcsolattartással. Izgatottan várom, milyen lesz a gyakorlatban az, ami elméletben érdekesnek hangzott számomra.
Minden nap más volt a feladat eddig, hol ügyfélhez mentünk lakását felmérni, illetve potenciális vevőt vittünk az eladóhoz, hol pedig az iroda megnyitásával kapcsolatos előkészületeket végeztük. Eddig nagyon szép lakásokban jártam, volt egy (a legértékesebb ingatlanunk), aminek értéke 2 millió 150 ezer Euro…!Lélegzetelállító ár egy lélegzetelállító lakáshoz, 270 négyzetméter „paradicsom”, Róma szívében, egy csendes parkkal körbevéve.
Szerda este a szokásos Bibliaóra előtt még volt egy munkamegbeszélésem, kíváncsi vagyok ennek kimenetelére. Majd értesítést kaptam a lelkésztől, hogy aznap este nem tudják megtartani az alkalmat, s megkértek, hogy vezényeljem le én az estét azoknak, akik részt kívánnak venni e megszokottól eltérő estén. Végül nyolcan voltunk, s az egyik lányhoz mentünk el, itt főztünk, ettünk, ittunk együtt, megünnepelve az egyik srác határozatlan idejű munkaszerződésének létrejöttét, ugyanis ez itt Olaszországban ritka, mint a fehér holló. Az est végén pedig tartottunk egy hosszabb imaközösséget, ezzel zárva ezt a rögtönzött, kellemes estét.
Kaptam mostanában pár rossz hírt, de Isten rögtön válaszolt e nem túl vidám helyzetre:
„Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsõítem õt.” (Zsoltárok 91:15)
"A rossz híreket nem korlátozzák a társadalmi osztályok, a nemek vagy az életkor. Mindannyiunkhoz elérnek. Mit kell hát tenned, amikor olyan problémád támad, amit nem tudsz megoldani, sem elmenekülni nem tudsz elõle? Tedd azt, amit Ezékiás tett: vidd az Úr elé imádságban! Terítsd ki elõtte! Legelõször hozzá menj, ne csak utolsóként fordulj hozzá! Ha ezt teszed, hódolsz elõtte, mint a helyzet Ura elõtt, és Isten erre válaszolni fog…! Ha rossz hírt kapsz, ne ess pánikba miatta, és ne kezdj el kapkodni! Állj meg, gondolkozz ésszerûen, és vedd számba a tényeket, mielõtt következtetéseket vonnál le, vagy döntést hoznál! Imádságban kérdezd meg: „Uram, mihez kezdjek ezzel a helyzettel?” Ha egyedül is meg tudod oldani, Isten nem fogja megoldani helyetted. Valaki egyszer így fogalmazott: „Az Õ részét mi nem tudjuk megtenni, a mi részünket Õ nem fogja megtenni.” ... Amikor hittel válaszolsz, a krízis lehetõséggé válik, amiben Isten megmutathatja, mire képes az érdekedben. Az igazság az, ha semmi másod nem maradt, csak Isten – õ bõven elég! Elég a helyzet kezeléséhez, elég ahhoz, hogy túljuss rajta, elég ahhoz, hogy újra talpra állj. …Isten nem a szükségeidre válaszol, hanem a hitedre! Tehát ásd bele magad a Szentírásba, fedezd fel, mit mondott Isten, aztán állj rá Igéjére”! (forrás: Mai Ige)
