Kedves Olvasó,
közkívánatra, 7 havi szünet után a mai naptól visszatérek a bloíráshoz. Ha bíróságon lennénk, akkor már rég meg kellett volna szünnie e felületnek, ám az élet felülírja a jogot, mely mint jól tudjuk: csak kullog az élet után...!:)
"Aggodalomra" azonban semmi ok: nem leszek (mindig) olyan terjengős és részletes, mint az 1. "etap" idején, mindazonáltal a karácsonyi otthon töltött időszak alatt többen rávilágítottak, hogy hasznos, áldásos, volt olvasni olykor soraim, ezért az újraindulás mellett döntöttem.
"S rögös bár utunk, Hozzád így jutunk", - ahogy azt mondja a gyönyörű református ének - de remélem új bejegyzéseim Istenre fognak mutatni, nehézségek s örömök között egyaránt, azt hangsúlyozva, hogy bármi is történik az élet(em)ben, az az Ő tudtával történik, s ha én szeretem Őt, akkor minden a javamra szolgál.
Fenti kép is ennek szemléltető eszköze, egy decemberi kirándulásom során készült, s jól jelképezi jelenlegi lelkiállapotomat, élethelyzetemet.
Továbbra is várom az olvasó véleményét, kérdéseit, észrevételeit, de csakis privát formétumban, emailben:), köszönöm.
Induljon hát a KudaRóma 2.0!:)
