Lassan vége az októbernek, hulklanak a levelek, változnak a színek (épp a Colosseum lesz csak zöldebb mint fenti képen melí 1 fényshow alkalmából készült, zseniális előadás volt:)) rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák.
A sötétség mégsem győzheti le a világosságot!? Vagy mégis? Nem, ez lehetetlen...
Nem ezt tanultam, s nem ezt tapasztaltam eddig....
Lehet, hogy vannak szürke, sőt sötét (fekete), nehéz időszakok, ám Isten arra tanít, hogy még ezekben az időszakokban is Benne kell, Benne érdemes, csakis Benne szabad reménykedni!
Az én októberem mesésen (filmesen) telt-múlt. Láttam vicces-megható rajzfilmet (Inside out), jövőbe mutató magyarhonban forgatott elmélkedést (The Martian), sötét maffiafilmet (Black Mass egy zseniális J. Depp alakítással), s nézhetetlen keserédes vígtragédiát (The lobster).
Itt az ideje hát a valós életet élni ahelyett, hogy filmekbe mered az ember (vagy éppen soroyatokba, most épp a True detective c. bűnügyi alkotással ütöm el unalmas perceimet).
No de nem egy filmajánló blog ez, hanem mese arról, mi történik velem, mit élek meg itt a mindennapokban.
Ennek persze része a sok-sok film (sajnos, bár minden ilyen este más társaság körében azért jó körítés volt, érdekes beszélgetések kiindulópontja), ám nem csak ebből állnak mindennapjaim, hanem sok-sok emailírással, elmélkedéssel, találkozókkal, s olykor aktív és passzív sporttal.
No meg egy kellemes kis veneziai (velencei?) úttal, de ez 1 másik bejegyzés tárgya lesz.
