Első munkáshétvégém egy jó 10 órás alvással indult, nagyon jó dolog a pihenés e formája, mindenkinek ajánlom minél sűrűbben éljen át hasonlókat!:)
Nem indult könnyen a nap, mert véghez akartam vinni első római mosásomat, de a mosógép minden volt, csak barátságos nem, s mivel a tulaj nem volt itthon, ezért egyedül kellett megbírkóznom a nagy fehér dobozzal. Nehéz volt, de végül, 15 percnyi harc után én győzedelmeskedtem!:) Senki ne nézzen bénának, mostam én már sokszor életemben, de itt másfajta a mosógép lelkivilága, szóval nem volt könnyű menet, de végül K.O.-val nyertem! Ennek örömére elmentem nagybevásárlást tartani, vettem mindenféle földi jót, melyet jövő héten fogok elfogyasztani, s esetleg írni is fogok róla, ha sikeresen főzöm-sütöm majd meg Isten ezen csodás eledeleit.
Miután megfőztem életem első rizsáját a még otthonról hozott (ám eddig lefagyasztott) rántotthúshoz, útnak indultam felfedezni a város nevezetességeit. Nem egyedül jártam templomról-templomra, útitársként egy "utónászúton" lévő házaspárt kaptam, akik kis hazánkból zarándokoltak el ide Rómába (hozzám:))! Lelkesen vetettem bele magam a túrista életbe, 15:30-23:30 között jártuk Róma dimbes-dombos utcáit. Megmutattam nekik is a csodafagyizót, amiről már előzőleg meséltem, ezuttal narancsoscsokit ettem epresszőlővel. Nagyon-nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek!:)
Nagyon élveztem az egész napot mókás helyeken jártunk délután (a teljesség igénye nélkül: elefántos obeliszk; s a mellette lévő híres Santa.... Chiesa; Pantheon, Marcus Aurelius színház; igazság szája és a hozzá tartozó ortodox templom; Tevere partja melletti sétány, kilátás a Santa....Chiesa melletti parkból, ahonnan csodás panoráma tárult elénk).
Fenti kép az első ékes bizonyítéka annak, hogy tényleg Rómából írom e költeményt, s nem az otthoni számítógép előtt ülve montíroztam magam a "Bocca della veritá" elé. Mi is ez a remkbeszabott alkotás? kőből faragott, életnagyságnál nagyobb, ó-kori római álarc/kőoroszlán. Középkorban MONDA szerint a régi rómaiak, midőn esküdtek, az álarc tátott szájába dugták a kezüket, s a hamisan esküvőnek kezét a száj nem ereszté szabadon.
A monda értelmében nem vagyok hazug (legalábbis amikor még betettem a kezem mosolyogtam..., bár a felvételt úgy is lehet értelmezni, hogy a bal kezem már nincs meg, a jobb kezem pedig épp most van próba alatt...).
Mindenkit megnugtatok: nem azért írok ilyen hullámzó módon (időről időre, de akkor ömlesztve) mert már csak egy kezem van tegnap délután óta, hanem mert sok minden történt, de sose jutok el odáig, hogy ezeket emberi időben írjam le, s tegyem közzé, s mivel már most is későre jár, ezért máskor folyt.köv. remélhetőleg továbbra is képekkel...!:)
