Kedd reggelem a szokásossá vált buszos elmélkedéssel indult, ezúttal az imádság volt az alaptéma, azaz Istennel való (mindennapi) kommunikáció, beszélgetés. Ez persze elsőre furcsán hangzik, hiszen jogosan vetődhet fel a kérdés: hogyan, miért beszélgessek olyan Valakivel, akit nem is látok, sőt akiben lehet, hogy nem is hiszek, lehet, hogy nem is létezik?? Erre annyit tudok mondani: tégy egy próbát, nem veszíthetsz vele semmit! Max rájössz, hogy létezik, felel, mert/és törődik velem, veled, velünk:))! Szerintem ez egy nagyon jó módja annak, hogy az ember jobban megismerje Őt, illetve így tényleg át lehet élni, hogy nincs egyedül az ember, legyen akár egy ismeretlen nagyvárosban, vagy otthon egyedül betegen az ágyban, netán nagy társaságban. de mégis magányosan.
Nap közben folyt a munka rendületlenül, egyfolytában a gép előtt ülök, estére szinte szó szerint kifolyik a szemem, a kollégák már szinte parancsba adják néha, hogy tartsak egy kis szünetet.:)) Mivel le van tiltva mindenféle levelezőrendszer senki ne gondolja, hogy egész nap emailezem, chatelek, vagy híroldlakat néznék:)! Igazából nem is hiányzik (esténként úgyis bepótolom:)). Szóval tényleg dolgozom ám...Mondjuk szokatlan, hogy egyelőre egyszerre csak egy üggyel foglalkozom, azt is 1-2 napon keresztül, míg régi szeretett munkahelyemen pörögtek az akták, a végzések, az ítéletek fejemben, kezeim között.:) Ezúton is mindenkit üdvözlök az "alma mater"-ből.
Este semmi extra nem történt, mégis elszaladt az idő, házimunkával pörögtek a percek (mosás, előkészület a következő napra, vasalás, stb.:))
Szóval a „szürke hétköznapok"…!:)
