Csütörtökre (10.04.) "vendégeket" vàrtam, ezért nagy izgalommal vetettem bele reggel a munkàba, hogy este minél hamarabb szabadulhassak.:)
Reggel elmentunk kollégàmmal a munkaugyi bìròsàgra, hogy egy békìtésen (Mauunika sóón) vegyunk részt. Ut kozben kulonos élményben volt részem: làthattam èloben a Spanyol téren lévo lepcsot (Trinitá dei Monti)úgy, hogy SENKI sem űlt a lépcsőfokokon (ugyanis épp fellocsolták kb. 100 L vízzel:))!! na így már SOKKAL jobban tetszett!:)
[Itt nyitnék 1 (vagy 2) zárójelet, hogy elpanaszoljam a kedves olvasónak, hogy mennyire rühellem a túúúristákat!!:)) Mindegyik andalog előttem reggelente s feltart abban, hogy mihamarabb beérjek, sokan vannak (mint az oroszok:)), és mindenki tőlem kér információt, mintha én lennék az idegenvezetőjük!:)Kérdem én: attól még, hogy lát az ember 1 nagyon elegáns, vonzó öltönyös férfit, mindig meg kell állítani??;)
Ezen kívül már számát sem tudom annak, hogy hány fényképalbum kelletlen főszereplője lehetek a világ különböző háztartásaiban! Azt hiszem igazi római (azaz inkább világ)híresség lettem!:))
Ja és ha már az utálatnál jártam: nem bírom túlságosan a szemét kis római szúnyogokat, melyek jobban csípnek, mint a legszebb nyáresti balatoni estéken a jófajta magyar társaik...! Hihetetlen, hogy lassan október közepe van, de ezeknél még mindig tombol a szezon...!:) ]
No de visszatérve a „roppant érdekes” bírósági túrára, meg kell, hogy jegyezzem: elég nagy csalódás volt. A magyar királyi bírósággal ellentétben (megegyezősen??) ez itt 1 kupleráj!:) Még akkor is, ha Róma kb. 6 millió lelket számláló település, s jóval több a munkaügyi per, mint Budapesten (vagy a szeretett Pest megyémben...:))
Maga az az eljàràs, amin részt vettünk eléggé formàlis volt, hiszen a pactum részleteiben màr elore megàllapodtak a felek, itt "csupàn" az volt a nem könnyű feladat, hogy az meg is köttessék. Ez azért bizonyult nehéznek, mert a felek eltévesztették a napot, s oktòber 18-a helyett e fenti napon jelentek meg a Tribunale-ban. ÁM ebből az amugy igen lengén öltözött (ebből is kiderül, hogy itt talàrnak se hìre se hamva nincsen, nemhogy kulturàja…:)), vidàm, àm eléggé közönséges fizimiskàjù bìrònő (még jó, hogy otthon ilyen nincsen:)) nem csinàlt problémàt, soron kìvül beiktatta a feleket az időpontra érkező mas peres felek "legnagyobb örömére". Am mivel itt olyan zsibvàsàr van egy-egy ilyen eseményen, mint a legnagyobb halpiacokon, nem volt nagyon feltűnő dolog, hogy "befurakodtunk". Nem tàrgyalòban vannak ezek a "tàrgyalàsok", hanem 1 közepes méretu szobàban, az aktàt az ugyfelek kèrik ki, hozzàk-viszik a biro titkàrnojétol (leìrojàtol) a tàrgyalòig, s òriàsi a tolongàs.
Én persze csak (aktív) megfigyelője voltam az eseménynek (mondjuk az ügyvédek is kb. 10 szót mondtak…:)), azaz mégse, mert véremet adtam a sikeres pactumért! Nem volt ugyanis az ügyvédünknél toll, ezért erről én gondoskodtam, ám mivel golyóstoll volt, s az elején nem tudtam beüzemelni ezért nagyon okosan a tenyerembe nyomtam, de egyáltalán nem finoman...auuuu,még mindig fáj ha belegondolok:))! Ám itt is igaz a mondás: Isten minden sebet begyógyít!
No a sikeres bírósági szereplés után megittunk 1 italt a közeli barban, majd következett a munka, s a hosszú várakozás az estére, amely csak nem akart eljönni...:)
