Szombaton (10.13.) "tengerre magyar"-t akartam játszani, ám mivel a víz felülről ömlött, ezért kuckómban kényszerültem maradni, s ha már így alakult kitakarítottam óriásszobámat, meg 1 kicsit a lakást is, mert hiába járja az a legenda, hogy heti 1-2 alkalommal takarítónő lengi be a lakot & hozza rendbe azt, én ebből vajmi keveset tapasztalok :) Ezen kívül derűs diskurzust folytattam a már említett, de nem eleget méltatott "frissházas otthoni gerlékkel".:)
Vártam, hogy hamar leszálljon az este. Nem kellett túl sokat várnom, ugyanis igen későn, de legalább 12 óra alvás után kászálódtam ki az ágyból (zárójeles megjegyzés: mindenkinek ajánlom, hogy heti egyszer aludja át a fél napot, csodás élmény, s nagyon jól regenerál :))
Azért volt bennem várakozás (amellett, hogy egész életem 1 naaaagy várakozás), mert mentünk a gyülekezet ifjaival (igazából itt az emberek 83,47 %-a fiatal/abb mint én:/:)) aperitivo-t fogyasztani (egyben vacsorázni). Nagyon menő helyen voltunk, ahol finom koktélok (én egyik tisztelt tudós testvérem tiszteletére Long Island Ice Tea-t választottam:)), kemencében sütött pizzák, s mindenféle izletes tészták fogyasztására kötöttünk szerződést.
Igen kellemes este volt, sokat nevettünk, mélyen szántó eszmecserét folytattunk az élet nagy dolgairól. Mindezek tetejébe még meglepetés sütit is kaptam!:)
Miután annyit ettünk, hogy már a lélegzetvétel is nehézkes volt, áttettük székhelyünket egy közeli "irish pub"-ba, ahol épp Octoberfestet tartottak, élőzenével, így az éneklésbe mi is bekapcsolódtunk, erősítve a helyi hangulatot.:) A friss levegőn itt a helyiekkel is összehaverkodtunk, nemhiába: kedves népség ez a római. Nem is vettük észre hogy elreppent az idő, amikor hajnali 2 felé útrakeltünk, hogy hazatérve legalább kicsit aludjunk a vasárnap előtt.
