Ezen a vasárnapon kivételesen elsők közt érkeztem, hogy előkészítsük a helyszínt az Istentiszteletre. Jó hangulatban telt a készülődés, s miután minden készen állt, elkezdtük a szokásos rendben az alkalmat. Éneklés után következett a prédikáció, ezen a héten a barátság volt a téma. Az alábbi érdekes (és elgondolkodtató) Igéket hozta fel a lelkész beszéde során
„Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek könyve 18:24.)
„Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk” (Példabeszédek könyve 12:26”)
Hálás, de nehéz ez a téma, főleg annak fényében, hogy már sokan, sokfélét mondtak róla, mindazonáltal jó volt felfrissíteni magamnak, hogy mit mond e kérdéskörben Isten. Azért is szeretem ezeket az Igehirdetéseket, mert a lelkész nem csak keresztény gondolkodóktól idéz, hanem olykor egy zeneszámot, egy filmet, vagy egy híres embertől idéz. Ezen a héten John Lennon, a Beatles együttes legendás (ám bevallom általam nem kedvelt) személyiségének mondásait is alapul véve közelítette meg a kérdéskört. Lennon arról elmélkedett egy könyvében, hogy igazából sokan csak sikerei, népszerűsége, pénze, gazdagsága miatt keresték, tartották vele a kapcsolatot, barátkoztak vele, főleg azért, hogy minél hosszabb ideig legyen sikeres, s ezáltal maguknak is biztosítva a jólétet. Ám amikor igazán szüksége volt egy barátra, magányos maradt. Aztán egy napon megismerte későbbi feleségét, aki – Lennon szerint – önmagáért szerette, elfogadta olyannak, amilyen, nem akarta befolyásolni, jóban-rosszban vele volt, kitartott mellette.
Igaz volt rá tehát sokáig Arisztotelész mondása, mely szerint akinek sok barátja van, igazából egy barátja sincsen.
C. S. Lewistól is idézett, aki arról elmélkedett, hogyha többen (hárman-négyen) vannak egy baráti társaságban, akkor ezek az emberek kiegészítik egymást,így ha nincs ott „A”, akkor nemcsak „A” hiányzik „B”-nek, hanem az is, amit „C”-ből hoz ki „A”, amire csak ő képes.:), ezért nagyon fontos az, hogy mindenkinek legyen 2-3 igazi barátja, akire mindig számíthat, aki előtt nem kell megjátszania magát, aki által teljes lesz az élete.
Döntse el a kedves olvasó, melyik véleménnyel tud egyetérteni, azonosulni, én azonban azt tapasztaltam meg eddigi nagyon hosszú (években talán már-már ki sem mutatható) életem során, hogy Jézus az az igazi Barát, aki mindig mellettem volt (és van), akire mindig számíthatok, még akkor is, amikor egyáltalán nem érdekel a véleménye, vagy ha szándékosan megyek az Isteni akarat ellen, Ő soha nem hagy magamra.
Mindezeket megoszthattam a jelenlevőkkel, ugyanis ezen a héten (az igen kedvelt power pointozás mellett) én beszélhettem az Úrvacsora jelentéséről, jelentőségéről. Az én kedvenc Igeversem a Példabeszédek könyvéből a barátság kapcsán a következő: „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik”.
Amikor először hallgattam igazán érdeklődve Jézus személyéről, elképzelhetetlennek (s egy kicsit hülyeségnek) tartottam, hogy egy olyan Valaki legyen a barátom, akit nem is látok, akiben nem is nagyon hiszek, csak karácsonykor miatta sok ajándékot kapok, illetve tanultunk róla hittan órán. Nem egy hús-vér ember (már), igazából őrültségnek tűnt az egész. Aztán minél többet ismertem meg Belőle, életéből, tanításaiból, annál érdekesebbnek tartottam e barátság lehetőségét. Majd a távoli 1995-ben úgy döntöttem, teszek egy próbát, barátságot kötöttünk, barátom lett azáltal, hogy megköszöntem Neki, hogy meghalt a bűneimért, s azóta kíséri életem minden napját, még ha ez néha nem is látszik (akit érdekel e történetem, annak szívesen elmesélem bővebben:))
Azt javaslom tehát annak, aki egy igazán klassz barátra vágyik (s ki az, aki nem vágyik ilyenre?!?) válassza Jézust, nem fogja megbánni.:)
