Exodusunk harmadik napját a Szt. Pál bazilikában kezdtük előző napi túratársaimmal, ez a kedvenc templomom Rómában, fenti kép is ott készült.
Ezután kezdődött a vég nélküli logisztika, sakkozgatás, hogy mindenkivel tudjak legalább egy kis időt eltölteni, aki e hosszúhétvégén ismerősöm s Rómába látogatott. Elvittem pár embert abba az EATALY-ba, melyről már előző bejegyzésemben írtam, itt nagyon finom tésztapartyt csaptunk, noha volt 1 kis „dejavu” érzésem, mert én majd’ 1 órát vár am az adagomra…
Majd megfogyva bár de törve nem megközelítettük a Gianicolo negyedet, mely domb/hegytetőről gyönyörű kilátás nyílik Rómára. Innen lebuszoztunk a Vatikánhoz, melyre az Angyalvárral együtt egy gyors pillantást vetettünk, s eddigre sikerült leszerveznem, hogy minden Rómában lévő ismerősöm megjelenjen lakomban egy „aperitivo” erejéig.
Volt itt minden ami „made in Italy”:), olasz pezsgő, borok, s különböző hideg előételek. Mivel szép nagy nappalink van, ezért mindannyian kényelmesen elfértünk, s egy jó hangulatú estét töltöttünk el együtt. Nem erre a napra terveztem ezt az estet, hanem egyel későbbre, de sajnos a lakótársak keresztbe tettek a szervezést illetően...nemhiába, itt azért vannak még hiányosságai e nemzetnek.
Esténket sétával folytattuk (s fejeztük be) egy fagylaltozással egybekötve, majd az egyik buszmegállóban végtelen sok időt várva vártuk, hogy megérkezzen a trolink, ami először tovahaladt a megállóban, ezért utánafutottam, s megütögetve az oldalát megállásra invitáltam, majd kellemesen, de nem túl kedvesen felelősségre vontam a buszvezetőt, hogy mégis miért nem volt hajlandó megállni. Nem szoktam ilyeneket csinálni, de bevallom elkapott a már megkopott ifjonti hév szívemben, lelkemben, de végül elértük célunkat, a busz elvitt minket a kívánt célállomásra, ahol már várt az utolsó csapat, akik a hétvégére érkeztek Rómába. Elkísérve őket is a szállásra örömmel konstatáltam, hogy mindenkinek van tető a feje fölött, ezért örömmel hazabandukoltam fél kettő felé. Egy nagyon kedves és finom ajándékot kaptam e csoport egyik tagjától, a különböző magyar ízek egy kis honvágyat is keltettek bennem a következő napi reggeli során.
