Ismét egy újabb vasárnap érkezett el, mely most azért volt különleges, mert – nagy örömömre – otthonról érkező vendégeim egy csoportja is ellátogatott az Istentiszteletre, amelyre minden vasárnap járok.
Az alkalom arról szólt, hogy Isten egy emberi kivetítés-e vagy más, annál több?! Istent Édeaspaként mutatta be a lelkész, egy Gondoskodó, szerető Istenként, Aki elküldte értünk Jézust erre a földre. A lelkész beszélt nagy ateista tanítókról, filozófusokról, akik mind tagadták Isten létezését, s akiknek érdekes módon mind kis korukban, életük első éveiben kellett átesniük apjuk elvesztésének traumáján, vagy akiket lenézett, bántalmazott apjuk. Szívesen írok erről részletesen annak, akit érdekel, de ehelyütt blogomban csak a témát szerettem volna felvillantani, feldobni.
Alkalom után közösen Úrvacsoráztunk az otthoni vendégekkel együtt, így nekem külön élmény volt ezen a vasárnapon a kenyér és a pohár vétele.
Istentiszteletet követően a többiek hamar nyakukba vették a várost, én maradtam rendet rakni, de igyekeztem utánuk sietni, s a Circus Maximusnál beszéltünk meg találkozót, ahonnan a kisebb Hölgykoszorút egy újonnan (jobban) megismert fiatalember segítségével felvezettem Róma egyik legszebb kilátását kínáló parkjába, majd a máltai lovagrend kolostorának kulcslyukán kukkantottunk be, hogy a Szt. Péter Bazilika kupoláját íly módon is szemügyre vegyük (fenti kép is itt készült, persze a vaku miatt a kupola nem látszik, de aki nem hiszi, jöjjön el, látogassom meg, s megmutatom neki, hogy ott van:)), majd a környéken való sétálást követően a menetrendszerűen érkező eső három felé sodort minket, én egy minitársasággal a Colosseumhoz mentem, majd egy kávézóban hagyva őket a Santa Maria Maggioreba siettem, hogy elköszönhessek elsőnek távozó elfoglalt, már hétfőn dolgozó vendégektől.
A búcsú igen édesre sikeredett, ugyanis Róma legjobb tiramisú (ejtsd szigorúan tirámiszu „SZ”-el!!:) ) készítőhelyére vittem őket, valamint időközben társaságunkhoz csatlakozó három fiatal vendéget, akiknek társaságát már szerda este óta élvezhettem. A sütiző neve „Pompi”, minden Rómába látogatónak feltétlenül ajánlom, még akkor is, ha valaki nem olyan nagy tiramisú kedvelő (bevallom őszintén, én sem rajongok ezen édességért /sem/ annyira). 5 fajta ízben (klasszikus, epres, banános-nutellás, pisztáciás, mogyorós) kapható ezen különleges finomságú édesség, melyből én magam háromszor vásároltam, melynek hatására a pénztáros lány (természetesen) belémszeretett (amit nem is csodálok), s adott ajándékba egy történelemkönyvet a helyről.
