Kedden másodszor is megpróbáltam eljutni a munkahelyre, de még mindig ramaty állapotban voltam, a lázmérőm közben eltörött, de úgy köhögtem mint egy csacsi, szóval maradtam itthon. Mint a hegymászók a hegycsúcstámadást, én úgy kíséreltem meg a háziorvos ostromát, de immáron 2:0-ra vezet a házidoki, mert elmentem az új, általuk megadott helyre, időpontra, mire közölte egy recepciós nő, hogy a doktor úr ma nem rendel. „Csodás”, gondoltam magamban, így hazaballagtam a szép időben s a fenti képen látható szép kis házakat bámultam. Mivel tényleg újra koraőszies lett az idő, 20 fokkal, napsütéssel, ezért kicsit a parkban is napoztam s elmélkedtem Isten dolgairól.
Ma az volt a téma, hogy: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13:35)
Könnyű szeretni Istent mindazért, amit Õ tett értünk; sokkal nehezebb szeretni azokat, akikkel együtt kell élnünk.
Pál apostol írja egyik levelében: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is" (Filippi 2:3-4).
Másként fogalmazva: Gondolj a másikra, ne légy önző! Ez úgy hangzik, mintha egy óvó néni mondaná egy csoport óvodásnak - pedig mennyi felnőtt problémát meg lehetne oldani, ha ez lenne kapcsolataink mozgatója!
Este már jobban éreztem magam, elkezdtem szedni egy természetes anyagokból álló antibiotikumot, ettem egy jó nagy adag speghettit 3 pohár nagyon finom borral és egy közepes James Bond filmmel, szóval 1-2 nap s újra harcrakész leszek!:)...csak kár, hogy hajnali 4-kor feküdtem le alukálni...
