Kissé félve tértem vissza munkahelyemre, mert már olyan rég voltam itt, hogy nem tudtam, mire számíthatok!:) Viszonylag korán beértem, s elég hűvös hangulat fogadott az irodában…
Reggeli buszos elmélkedésem is vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, a téma a hit és az álmok közti kapcsolatról szólt.
Az Ige a következő volt: „Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott." (Jeremiás 23:16)
A magyarázat pedig ez volt: Amikor az álmokról van szó, sok ember furcsa képzetekbe ringatja magát. Az a mondás, hogy: „Ha hiszel benne, elérheted", egyszerűen nem igaz. Mindannyiunknak szükségünk van a valóságérzékünk ellenőrzésére. A hit nem fantáziavilág. Nem az akaraterő diadala. Nem szerencsét remélő hozzáállás. Azok az emberek, akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy ha valahogy sikerül a megfelelő időben a megfelelő helyen lenniük, ha megvannak a megfelelő összeköttetéseik, akkor, hipp-hopp, ábrándjuk máris valósággá válik! Nem lenne jó, ha ilyen könnyű lenne? De nem az.
Amikor Isten egy álommal ajándékoz meg, hitre van szükséged ahhoz, hogy valóra váltsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következő: Istentől való az álmom?" Ha igen, akkor megvan minden szükséges ajándékod és tehetséged a megvalósításához. Aminek pedig még híjával vagy, azt Isten biztosítani fogja hozzáadott kapcsolatokkal és forrásokkal. A képzeletbeli álomkép kergetésével az a probléma, hogy amíg ezt teszed, nem teljesíted be azt az álmot, amit Istentől kaptál.
...Nem vagyok még teljesen jól, de nem akartam kihagyni többet betegség miatt, így is ciki, hogy ebben a hónapban alig dolgoztam...! Mondjuk úgy, hogy gyógyulgatok, sajnos azonban nincs fűtés az irodában tehát szétfagyok...:)) Azzal indokolták a már egyszer központilag bekapcsolt fűtés kikapcsolását, hogy még túl meleg van odakint (időjárás-jelentés: Rómában az utóbbi 1-2 hétben 18-24 fok van nap közben, este 11-16 fok). Nincs meleg tehát itt bent, ezért kabátban ülök.:)
Szobatársam szemmel láthatóan örült jelenlétemmel, végre tud kivel beszélgetni. :) Rögtön "megkínált" két fordítással azzal a komolynak tűnő figyelmeztetéssel, hogy ezeket a feladatokat még a délelőtt során meg kell oldanom. Nos, én komolyan vettem, élveztem, hogy van kihívás, s másfél óra alatt végeztem a két fordítással. Szemmel láthatóan nagyon meg is lepődött munkatársam gyorsaságom láttán. Ennek örömére délután egy nehezebb, szárazabb, összetettebb munkát kaptam, azt hiszem ezzel el leszek egy ideig…Egy titkot is elárult, melyet természetesen én itt ehelyütt nem teregethetek ki, különben olyan lennék, mint egy kedves BarÁtom, aki szinte azonnaL vIlággá kürtöli, ha egy jó sztorit, pletyit hall, Nem szereTnék ebbe a hibába esni!:), mindezt csak azért írtam le, mert eléggé megtisztelő számomra, hogy így a bizalmába fogadott, s ha esetleg tovább maradhatok, az részben az ő közbenjárásának lesz köszönhető.
A nap jó híre, hogy abban a nem várt esetben is, ha nem hosszabbítják meg szerződésemet, a lakhatásom a karácsonyi hazamenetelemig biztosítva van. Történt ugyanis, hogy a gyülekezet egyik tagja Brazíliába utazik nemsokára a férjével, egyetemista fiúk egyedül marad itthon, s ma felajánlották, hogy december 1-15 között lakhatok náluk, ráadásul ingyen. Nagyon kedves felajánlás volt ez, főleg annak fényében, hogy nekem azon a helyen, ahol most vagyok, november 30-án lejár a nemlétező lakásbérleti szerződésem, s pont a minap éjjelén gondoltam arra, milyen jó lenne, ha lakhatnék esetleg náluk, amikor pedig ma felhívtam a hölgyet, pont mondta, hogy ma akart ez ügyben keresni. Aranyos kis történet ez, véletlennek nem mondható egybeesésekkel, mely ismét hatalmasan megmutatja számomra Isten szerető gondoskodását!
