...Ezuttal gyalog jutottam el (majdnem fél òra alatt) a templomba, ugyanis Rómában a közlekedés olykor tényleg a kritikàn alulisàgot sùrolja...fél órán keresztül semmilyen járat nem jött...:).
Az előkészületek sem mentek "flottul" a jò öreg technika ördögének köszönhetően. Végül minden megoldòdott s rendben lement az Istentisztelet, ezen a héten az alkalom cìme az volt, hogy a tudomàny hiteltelenné tette a hitet.
A lelkész szàmba vette, hogy a tudomàny vajon ellentmond-e a hitnek, milyen kérdések, nehézségek, legendàk kerülnek szòba e téma kapcsàn, mit mondott Einstein, Newton, Darwin és a többiek: érdekes, egyben megnyugtatò tanìtàs volt, sok érdekességgel, s (természetesen) azzal a végredeménnyel, hogy Isten a tudomàny Ura (is), de a Bibliàt nem feltétlen tudomànyos értekezésnek szànta, hanem arra, hogy hitre lehessen jutni, megvàltàst lehessen kapni az abban ìrtakon keresztül. Tudomàny és hit nagyon jòl megférnek egymàs mellett, a tudomànynak nem (feltétlen) kell megcàfolnia a hitet, màr csak azért sem, mert a hit nem tudomàny, nem tényeken alapulò fogalom, hanem a remélt dolgokban valò bizalom, és a nem làthatò dolgok létéről valò meggyőződés.
Istentisztelet végén én mondhattam az àldàst, mellyel zàrni szoktuk az alkalmakat, a következő (az elmùlt héten màr olvasott, s sokat gondolt) Igét olvastam fel:
"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövõt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljesszívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyûjtlek benneteket minden nép közül és minden helyrõl, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -" (Jeremiàs könyve 29. rész 11-14. versek)
örültem, mert sokaknak volt bàtorìtò ez az Ige, Istentisztelet utàn jò pàr emberrel tudtam beszélgetni - többek közt erről is.
Aztàn siettem, mert munkatàrsam meghìvott otthonàba megnézni egy focimeccset (nem az Interét, tehàt uncsi is volt:)). Ez elég “nagy szám” errefelé, ha valaki beengedi otthonába a másikat, ugyanis nem mindenkit hívnak meg a rómaiak vendégségbe.:) Szép környéken, nagy, tàgas lakàsban él csalàdjàval, értem màr miért jò mòka ügyvédkedni Ròmàban...
Kellemes délutànt töltöttünk el összességében, van egy több mint egy eves kislánya, aki persze azonnal belém szeretett (ami nem csoda, az összes kisgyereknek nagyon szimpatikus vagyok…lehet, hogy azért mert egy szinten vagyunk?:)), vele sokat játszottunk, hisz mi vigyáztunk a gyermekre, amíg az anyuka (aki jövő hétre várja a második kislányt) épp délutáni pihenőjét töltötte.
Este pedig egy ad hoc ötletnek köszönhetően ellátogattam a Colosseumhoz egy hosszabb séta erejéig, mert a nők helyzete, a családon belüli erőszak elleni világnap alkalmából nagyobb megvilágítást kapott ezen remek ókori emlék, melyről fenti kép is látható.
