Szombaton végre jól kialudtam magam a fárasztó hét után, a sarki (napsütéses) hideget a jó meleg kis lakásban „vészeltem át”, ráadásul ünnepnap volt, tehát nem sok minden volt nyitva.
Késődélután meglátogattuk a már 4. napja ittlévő barátokkal kedvenc bazilikámat (a Szent Pált), majd kimentünk EUR-ba. Ez az 1960-as – 1970-es években épült „kerület” egy kicsit Washingtonra emlékeztet, sok nagy kockaépülettel Róma egy teljesen másik arcát mutatja. Mivel tényleg nagyon hideg szél fújt, barátaimmal beültünk egy kávézóba, ahol megittam életem legdrágább forrócsokiját (át sem merem számolni Ft-ra mennyi volt:)), ellenben olyan keserű volt, hogy kb. 5 csomag cukrot beleöntöttem, mire ihatóvá vált.:)
Mindenesetre ezen érdekes italélmény után ellátogattunk a Giardini degli aranci-ra, ahonnan az egyik legszebb kilátás tárul a városra (itt van a híres kulcslyuk, melyről már korábbi bejegyzéseimben beszámoltam). Most első ízben sötétben jártam itt, egészen más, különleges élmény volt.
Azután egy rövid „igazság szája” kitérő után meglátogattuk a tiramsú helyet, ugyanis vendégeim teljesen „beleszerelmesedtek” e valóban csodás desszertbe, ami itt tényleg különösen finom (mondom ezt én is, aki nem vagyok nagy kedvelője az édességeknek).
Mostanság (így e szombati napon is) igencsak változatos napokat élünk időjárásilag, hol 15 fok van és süt a nap, hol leszakad az ég, hol kb. 0 fok van. Ez a kép egy eső előtt/után készült munkahelyi szobám ablakából), halványan látszódik egy szivárvány is (pedig egyáltalán nem volt meleg...:)).
Napi elmélkedésem során a következőket olvastam:
„A pusztában Isten mannát küldött népének, hogy táplálja őket. A manna minden reggel csodálatos módon ott volt: ...és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni." (2Mózes 16:17-18). Észrevetted már, hogy vannak az életben olyan időszakok, amikor Isten áldásai rád szállnak... és kísérnek téged?
Aztán vannak olyan idők is, amikor Isten ahhoz ad éppen elég" világosságot, hogy a következő lépést megtedd. Ilyenkor arra tanít, hogy napról napra (sőt néha óráról órára) bízz benne; tedd próbára Igéjét, és meglásd, hogy Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul... (Jeremiás siralmai 3:22-23).
Másutt ezt olvassuk:
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az õ gazdagsága szerint dicsőséggel (Filippi 4:19). Azt akarja, hogy bízd magad Őrá, az Adományozóra, és ne az adományra; hogy bízz Benne, hogy be fogja tölteni minden szükségedet; hogy számíts rá, hogy jó dolgokat fog kihozni rossz helyzetekből is. Nem akarja, hogy feszült és ideges legyél, hanem, hogy: imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6).
Azt akarja, hogy ne gyötrődj többé azon, hogy egyedül vagy, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled (5Mózes 31:6); hogy ismerd fel, hogy nem számít, mi mindent hoz az élet, sosem kell megkérdőjelezned az Õ szeretetét, mert az ...örökkévaló..." (Jeremiás 31:3 Károli).”
Nekem ez most szintén egy megnyugtató szakasz volt, nem azért, mintha izgultam volna, hogy nem tudok mit enni, hol lakni, ugyanis erről mindig gondoskodott Isten. Egyszerűen csak jó időről-időre fenti kiemelt Igéket olvasni, mert megerősítik az embert, főleg jelenlegi helyzetemben, hiszen még mindig nem tudom, hogy alakul a 2013-as év (eleje…) :)
