Szombat koraeste megnéztem vendéglátómmal egy focimeccset, majd elmentem a falucska óriástemplomába, ahol egy római énekkar lépett fel. Úgy éreztem szükségem van egy kis elcsendesedésre, zenehallgatásra, imádkozásra, s ennek ez a program tökéletesen megfelelni látszott. Amikor beléptem a templomba óriási tömeg fogadott, a padok zsúfolásig megteltek, kicsit meglepődtem. Aztán amikor elkezdődött a koncert megértettem a „teltház” okát, hiszen kiváló muzsika csendült fel. Másfél órás volt a program, s az énekek között egy pap beszélt a hit fontosságáról (főleg mert a katolikus egyházban ez a hit éve), példaként említve elsőként Ábrahámot. Számomra ez azért volt különösen fontos és érdekes, mert még amikor otthon voltam, az egyik Bibliaóra pont Ábrahámról szólt, arról, hogy Isten elhívta Ábrahámot, hogy hagyja ott a biztos megélhetést, lakóhelyet, családot és menjen arra, amerre Ő mutatja. Isten bátorította Ábrahámot, hogy ne féljen, hanem bízzon Benne. E felhívásra Ábrahám hittel válaszolt, s Isten mindennel megáldotta! (Aki szeretné meghallgatni az egész Bibliaórát, az itt megteheti: http://www.golgota.tv/?p=29741, mindenkinek nagyon ajánlom, mert nagyon klassz kis alkalom!)
Ezen kívül 3 napon keresztül is Ábrahám példáján keresztül tanított/készített Isten arra, hogy ne féljek, hanem higgyek! A következőket olvastam: „Isten nagyon nehéz dolgot kért Ábrahámtól: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel… Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…” (1Mózes 12:1-4). Ha félsz attól, hogy munkahelyet változtass, másik lakást vegyél, vagy esetleg más településre költözz, állj rá erre az igére, mert Isten megváltott gyermekeként te is jogosult vagy az Ábrahámnak járó áldásra. Minden félelmünk alapvetően ebben a két kérdésben fogalmazódik meg: 1) „Uram, vigyázni fogsz rám?” 2) „Uram, gondoskodni fogsz rólam?” Ábrahámhoz intézett szavaiban Isten mindkettőre válaszolt: „Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges” (1Mózes 15:1). Nem kell senki máshoz fordulnod védelemért vagy gondoskodásért; Isten már mindent biztosított számodra! Ezután pedig Isten szövetségre lépett Ábrahámmal, és ezt mondta: „gondoskodni fogok rólad és utódaidról egész életetekben”. Ám volt némi probléma is: „Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra [a szövetségkötéskor bemutatott áldozatra], de Abrám elhessegette őket” (1Mózes 15:11). Van ebben egy nagy tanulság: ha Isten megígérte is, hogy gondoskodni fog rólad, neked kell elhessegetned a sátán által küldött aggodalmakat, melyek zsákmányul akarják ejteni elmédet. Hogyan tudod ezt megtenni? Ha szilárdan állsz Isten ígéretein, melyet Igéjében neked adott.
Szóval ez a „véletlen” egybeesés, hogy a pap e koncerten is Ábrahámról beszél, nagyon bátorító volt. Azt emelte ki, hogy arra kell menni, amerre Isten irányít. El kell kezdeni lép(eget)ni, még akkor is, ha nem tudja az ember, hogy Isten hova viszi, irányítja. Ezen kívül arról is beszélt, hogy a mi hitünk Isten szerelmén alapul, s ettől a szerelemtől semmi és senki sem választhat el minket. Ezt pedig hirdetni kell az egész világon, a Benne való hit, a szeretet, amit Isten ajándékozott, az Ő segítségével megváltoztatja a világot. Erről a hitről félelem nélkül kell beszélnünk. Koncert után örömmel a szívemmel, énekelve sétáltam haza, ahol egy kellemes vacsorát fogyasztottunk el, majd meccsnézéssel és szálláskereséssel fejeztem be e napot.
