Végre eljött az első vasárnapom itt Rómában! Erre vártam napok óta (a szerda este mellett) hiszen elvégre elsősorban e gyülekezet miatt tértem vissza az olasz fővárosba. Vasárnap lévén nem volt egyszerű bejutni a városba, majd’ 2 órámba került az út, de tudtam, hogy ezúttal (nem úgy min szeptember elején), megéri.:) Megérkezvén gyorsan elvégeztük a szükséges előkészületeket, majd (mivel sokakkal ma találkoztam újra először) nagy volt a viszontlátás öröme. Az alkalom igazi újévi Istentisztelet volt, az év eleji várakozásokról, vágyakról szólt az alkalom első fele, valamint a fogadalmakról, melyek általában egy-két napig tartanak.:) Isten megmentő kegyelmére helyezte a lelkész a hangsúlyt a prédikáció alatt, mely tisztán, csakis kegyelemből adatik. Isten Szentlelke az, amely átformálja életünket, magunktól ez nem megy, csupán emberi erőlködés, mely a legtöbb esetben sikertelen is. Ő azonban megadja nekünk a változáshoz szükséges feltételeket, segítséget. Nekünk „csupán” annyi a dolgunk, hogy ne legyünk lusták, passzívak, hanem keressük, akarjuk ezt a változást, melyet Isten ajándékba ad nekünk. A legfőbb feladatunk: folyamatos KAPCSOLATBAN lenni Istennel, tudva ugyanakkor, hogy az Ő kegyelme által lehetséges a változás. Ehhez segítséget nyújt az állandó, egészséges hozzáállás. A jó kapcsolatok napról napra épülnek, s érdemes beépíteni azokat a mindennapi életbe.
Fontos ennek eléréséhez, életteli fenntartásához az, hogy folyamatosan tartsuk a kapcsolatot Istennel. Ez pedig az imádságon keresztül valósítható meg legkönnyebben, melyet a „nap lélegzetvételének” is lehet nevezni. Oswald Chambers mondta: „a legjobb módja annak, hogy elűzz egy rossz szokást, szenvedélyt, vágyat az, hogy helyébe egy jót, tisztát helyezel; s szeretve azt, ami jó, elűzhető annak szeretete, ami rossz.”
Nem elég azonban megállapítani, vagy egyetérteni a fentiekkel, hanem át is kell ültetni a gyakorlatba, különben az egész csupa elmélet marad, és következésképp semmit sem ér. Azok akik Krisztust követik azért/akkor lesznek érettek, mert/amikor gyakorolják a hallottakat, átültetik a mindennapi életbe. Hétköznapi emberek, nincs bennük semmi különös, csupán a Biblia olvasása, tanulmányozása által „elevenen, égve tartják” a kapcsolatot Istennel. Épp ezért kell, érdemes időt szánni az elcsendesedésre, mindegy, hogy a nap melyik szakában, kinek-kinek vérmérséklete, időbeosztása szerint. Növekedjünk tehát a hitben ebben az esztendőben!
Tetszett ez az alkalom, elgondolkodtató volt, sok mindenre felhívta Isten a figyelmemet saját életemmel kapcsolatosan is, melyekben hasznos (lesz) változtatnom.:) Alkalom után sokáig beszélgettünk az emberekkel, mindenki érdeklődött lehetőségeim felől (állás/szállás) én persze semmi konkrétummal nem tudtam szolgálni nekik. Volt olyan is, aki teljesen meglepődött, hogy újra itt lát, azt hitte végleg elhagytam a várost…!:)
