Az igen fárasztó hétfői nap után kialudtam magam, délután pedig intenzíven kerestem, készítettem elő a szerdai-csütörtöki római napomat, hogy minél több szobát meg tudjak nézni. Késődélután ellátogattam a helyi óriás bevásárlóközpontba, ahol elfogyasztottam itt-tartózkodásom első fagylaltját, többek között egy extra étcsokis fagyival (étcsokiszerető ismerősöm tiszteletére:))
Szerdán már reggel bent voltam Rómában, s nagy reményekkel indultam lakásnézőbe. Az első szoba jó lett volna (bár átjáróház lett volna a szobám), de csak hosszabb távra adta volna ki a srác, aki amúgy is Juventus szurkoló volt, szóval ez kiesett. Ezután belátogattam előző munkahelyemre, ahol mondanom sem kell nagyon örültek jelenlétemnek.:) Megbeszélésre érkeztem a volt főnökömhöz, aki nagyon készségesnek mutatkozott, megígérte, hogy ír nekem ajánlólevelet, valamint, hogy elküldi önéletrajzomat pár ügyfelének. Ez persze még nem jelent semmilyen munkahelyet, de legalább több mint a semmi.:) A főnökkel való tárgyalás után körbejártam az épületet ismerősöket látogatva, mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon örült nekem.:) Meglátogattam a volt angol csoportomat, s ha már ott voltam, részt is vettem az egész angol órán. Mivel ezek igen hasznosak, ezért megkérdeztem, hogy járhatnék-e az órákra, s azt ígérték, megkérdezik a vezetőséget.
Ezt követően elmentem megnézni két szobát, mondanom sem kell, hogy nem felelt meg, mivel az egyik lepukkant volt és kegyetlen bűz járta át a konyhát, a másik pedig annyiba került volna, mint az első lakásom, ahol 4 hónapot laktam. Így kissé kedvtelenül indultam aznapi 4., összességében 6. lakás megtekintésére, amely közel van a templomhoz, ahova járok, valamint pár ismerősömhöz is. Jófej srácok fogadtak, a lakás is egész aranyos volt, csak hát az ára volt olyan, amit jelenleg nem engedhetek meg magamnak, valamint 5-en lettünk volna 1 fürdőszobára…Szóval ez is ugrott sajnos, de legalább nekik beszéltem a templomról, ahova járok, meg kicsit Istenről is, el is hívtam őket hozzánk, hátha eljönnek egyszer.
Úgy döntöttem a nap végére, hogy ha másnapig nem találok jobbat, e közül a 6 szoba közül választok ki egyet, még ha nem is felelnek meg tökéletesen elvárásaimnak (olyat ilyen áron szerintem úgyse találnék:)) Mindezek ellenére jókedvűen érkeztem a szerda esti Bibliaórára, melyet szokás szerint pizzazassal kezdtünk, valamiért a szokásosnál is vidámabb volt a hangulat. Az este alatt két történetet néztünk meg, egyik amikor Jézus hazamegy, hogy ott is munkálkodjon, de a saját hazájában nem ismerik el, így csodákat sem tud tenni, s Jézus csodálkozik az emberek hitetlenségén (Márk evangéliuma 6:1-6). Ennek kapcsán többek között arról beszéltünk, hogy sajnos sokszor próbáljuk beskatulyázni Istent, hogy milyen, illetve, hogy mire, hogyan reagál, mi fog történni. Azonban Isten nem mindig ugyanúgy munkálkodik, s szeretné, ha jobban bíznánk, hinnénk benne. A másik történet az volt, amikor Jézus kettesével kiküldi 12 tanítványát, s felruházza őket erővel, hogy gyógyítsanak, csodákat tegyenek, s vigyék el az embereknek az evangéliumot. (Márk 6:7-13). Vicces, mert épp 12-en voltunk aznap este, így valakinek az volt az ötlete, hogy imádkozunk kettesével olyan emberekért, akik közel állnak szívünkhöz. Nagyon bíztató volt hallgatni, hogy megéri Isten elé vinni az embereket, ugyanis sokszor szép eredménye van, még ha olykor nem is feltétlenül látjuk meg mi a „gyümölcsét”, hanem más.
E tartalmas este pozitívan zárult, ugyanis megtudtam, hogy engedélyezik, hogy részt vegyek a cég angol óráin, tehát legalább részben hasznosan, tanulással töltöm munkanélküli hétköznapjaim egy részét. Ismét egyik ismerősömnél aludtam, aki mindig kedvesen felajánlja kanapéját, amikor szükségem van rá. Igaz nincs fűtés a lakásban, de ha az ember jól betakarózik, nem fázik…annyira:)
