Ez a vasárnap is korán kezdődött, de mivel az egyik sráccal, akivel egy templomba járok szinte szomszédok vagyunk, együtt mentünk templomba autóval. A szokásos előkészületeket pikk-pakk megcsináltuk, így jutott idő az alkalom előtti beszélgetésekre is, valamint egy kis imádságra. Érdekes módon pont az imádság volt az Istentisztelet témája, a múlt heti inkább elméleti alkalom után ezúttal inkább annak gyakorlati oldalán volt a hangsúly.
Első körben a rendszeres imádság jelentőségéről volt szó, a következő Jézusi mondat alapján: "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked. Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." Beszélt arról az alkalomtartó, hogy töltsünk együtt elkülönített időt, amikor Istennel beszélgetünk, egyénileg, csak kettesben. Majd beszélt az őszinte imádságról, Isten ugyanis arra kíváncsi, ami a szívünkben van, nem pedig a külsőségekre. Végül pedig a hitből való imádság fontosságát említette.
A másik Ige, amit kiemelt, az volt, hogy: „Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.
Vannak persze akadályai is az imádságnak, ilyen lehet egy konkrét bűn az életünkben, valami, ami nem kedves Istennek, de mi mégis ragaszkodunk hozzá. Másik akadály a saját hitetlenségünk lehet, azaz a Benne való hit hiánya (Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”) Furcsamód lehet akadály a családi ellenségeskedés is. Aztán vannak olyan Igék is, melyek azt mondják, hogy akadály lehet az is, hogy nem Isten akarata szerint kérünk Tőle valamit. Ezt leginkább úgy tudom leírni, mint amikor a gyermek kér valamit a szülőjétől, de a szülő nem adja meg gyermekének, vagy azért, mert nincs itt az ideje, vagy azért, mert valamitől meg akarja óvni. Nem fogjuk azonban feltétlenül mindig megtudni, hogy valamiért amiért őszintén, akár hittel imádkozunk, miért nem kapjuk meg. Lényeges azonban, hogy kérjünk bölcsességet Istentől, olvassuk a Bibliát, s kérjük a Szentlelket, hogy „helyesen” tudjunk kérni. S ami a legfőbb: legyünk őszinték minden egyes helyzetben!(Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.)
