Ezen intenzív alkalom után újabb ebédmeghívást kaptam, melynek annak ellenére eleget tettem, hogy Inter meccs volt aznap délután. Igazi hős vagyok azt hiszem:)! Megérte az ebédet választani egyrészt mert finomakat ettünk-ittunk, másrészt jó volt a társaság, de nem utolsósorban azért, mert sajnálatos módon kikapott szeretett csapatom. Majdnem 2 órán keresztül társasjátékoztunk (Tabu-t játszottunk), ám meg kell valljam, nemigen voltam ezúttal formában, lehet, hogy ennek egyik oka az volt, hogy Tabuzni idegen nyelven elég nehéz.:)
Koraeste elkísértem két haveromat az IKEA-ba, mely ugyanolyan, mint Budapesten, minden bútorosztály ugyanott van, mint otthon, max. a büfében van különbség, ugyanis van 1 Euros pizza.:) Jól elvoltunk, hülyéskedtünk, sokat nevettünk, de mindannyian nagyon elfáradtunk a közel 3 órás túra végére.
Ám ezzel még közel sem volt vége a napnak, ugyanis meghívást kaptam egyik amerikai ismerősömtől Róma egyik legelegánsabb negyedébe megnézni az amerikai focibajnokság (NFL) döntőjét, a Superbowlt. A meccs már hétfőn (0:30-kor) kezdődött, de már előtte ment a készülődés, beszélgetés, elemzés, találgatás. Aztán mikor elkezdődött a meccs jöttek a finomabbnál finomabb ételek, italok, természetesen Amerikából, amerikai recept szerint. Úgy éreztem magam, mintha nem is Rómában lettem volna, mivel az egész este angol nyelven zajlott, amerikaiakkal, amcsi kajákkal. Elég későn (vagy korán?) lett vége a meccsnek, így csak hajnali 6-ra keveredtem haza, s mivel a lakótársa bennehagyta a kulcsot a zárban, ezért csengetnem kellett, s láthatóan nagy örömmel kelt fel, hogy ajtót nyisson nekem.:)
