Mint sok hétvégén, most(anra) is szerveztem programokat a gyülekezetbe járó emberekkel (és barátaikkal). Minden ilyen alkalom kiváló lehetőség egymás és új emberek megismerésére, és persze arra, hogy Rómának olyan új helyeit ismerjem meg, ahova tényleg csak az itteniek járnak, kerülve a turista tömegeket.
Koraeste tehát a kortárs művészetnek otthont adó múzeumot kerestük fel. A látvány eléggé sokkoló volt, nem éppen a vidámság volt azon művészek mozgatórugója, akiknek alkotásait megtekintettük „Testaccio” kerületben. Mivel nem akarom, hogy a kedves olvasó depresszióba essen, így kerülöm a kiállítás részletes ismertetését, mindenesetre eléggé absztrakt és furcsa műveket próbáltunk értelmezni, de azt hiszem ezen művek valódi megértéséhez különféle ajzószerek elfogyasztása szükséges. Az est ezen részét „megmentette” egy bambusznádból épített szalmabála alakú kilátó megmászása, mely leginkább egy veszélyes óriásmászókához hasonlított, fenti kép is ezen a helyen készült.
Miután sikeresen mindannyian túléltük fenti programokat elmentünk elfogyasztani egy „aperitivo”-t egy nagyon menő helyre, mely tulajdonképpen részben könyvtárként, részben koncerthelységként funkcionál, s emellett kiváló koktélokat és olasz ételkülönlegességeket kínál. Az este végén bebarangoltuk a kerület bulihelyeit, de a fáradtság hamar úrrá lett a társaságon, így kipihenten érkeztünk másnap az Istentiszteletre, melynek alapigéje ezen a héten a következő volt:
„De keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek (azaz az étel-ital-öltözék) is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:31-34). Lukács evangéliuma 16. részének 13. versében Jézus világosan kifejti, hogy nem szolgálhat az ember két úrnak (Istennek és a pénznek) egyszerre, tehát választás elé állít, „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:21). Jézus nem azt akarja mondani, hogy a földi dolgok (mint például a számítógép, pénz, TV, okostelefon, autó, lakás) önmagukban rosszak, károsak, hanem azt, hogy nem szabad függeni tőlük, ellenben okosan kell használni e dolgokat. Egy jó, helyes, egészséges sorrendet kell tudni felállítani életünkben. Sokszor saját hibánkból állítunk fel rossz fontossági sorrendet. Jézus ennek elkerülése végett mondja azt, hogy keressük először ŐT! Néha érdemes megállni Isten előtt és hálát adni azért, amim van, nem pedig mindig azt hajszolni, ami nincs, vagy amit szeretnék. Ha a (belső) hozzáállásom az, hogy amin van, az ajándék; amim van, azt Isten kezeli, Tőle kaptam; amim van, azt hajlandó vagyok megosztani a másikkal, akkor azonnal könnyebb lesz kezelni azt, amivel rendelkezem, és a másik fontosabb lesz, mint saját magam.
Istentisztelet után villanyszerelői képességeimet csillogtattam, melynek jutalma egy ebédmeghívás volt, ugyanis olasz barátaim többsége olyan alacsony, hogy képtelen elvégezni a legegyszerűbb magaslati feladatot is, ellenben nagyon hálás, ha egy magasabb ember segít nekik.:) Így le is maradtam szeretett Interem meccsének nagy részéről, ám a lényeget pont láttam: óriási hajrát követve 2:0-s vert helyzetből 3:2-re diadalmaskodott a csodás milánói kék-fekete alakulat:))!!!
Koraeste egy koncertistentiszteletre mentünk, melyen egy tehetségkutató műsorban is sikereket elért keresztyén rapper srác (is) szerepelt. Az este ezen része jó volt, a srác elmesélte történetét (drog-alkoholizmus-prostitúció s egyéb nehézségek után megismerte Jézust, s azóta Róla énekel, azaz rappel), a körítés annál kevésbé, így nem maradtunk végig a kissé extrém rendezvényen, hanem inkább elmentünk egy jó nagyszülinapi „tiramisú”-zásra „POMPI”-hoz (erről a helyről már többször írtam, áradoztam, így ehelyütt csak megemlítem, hogy még mindig nagyon jó tiramisú-t készítenek)!:)
