Az egész tér egy nagy, vidám szurkolótáborhoz hasonlított, mindenféle zászlóval, rigmusokat skandáló, örömteli, egyben várakozó arcokkal (mintha csak a karácsonyi ajándék tartalmának megismerését vártuk volna), s csengő-bongó harangokkal. Szép lassan megjelent a svejczi gárda, felsorakozott a hadsereg, a rendőrség, a carabinierik zenekara és elkezdték játszani az olasz himnuszt, melyet a téren lévők nagy része teli torokból üvöltött énekelt! A zengő tér hangja tényleg hátborzongató volt, hatalmas, felejthetetlen élmény.
Az előkészületek továbbra is lassan haladtak, szép lassan felkapcsolták a villanyt a teremben, ahonnan várták, hogy az újonnan megválasztott egyházfő kilépjen a tér színe elé. 20 óra után pár perccel előlépett a francia bíboros, aki bejelentette a híres mondatot: „Habemus papam!”, akinek születési neve Georgium Marium BERTOGLIO, neve pedig Ferenc.
Őszintén szólva furcsa egy bejelentés volt, ugyanis a téren nem lehetett tisztán hallani a nevet, így rövid és zavart ujjongás után szinte döbbent csend alakult ki. Kicsit olyan volt a helyzet(komikum) mint a Bryan élete c. Monty Pyton filmben, amikor azok, akik messze álltak Jézustól, rosszul hallották a boldogmondásokat (úgy mint „boldogok a sajtkészítők…, boldogok a heringek…”). Két-három név keringett a térnek azon a részén, ahol én álltam, aztán szép lassan kikristályosodott a név. Azonban a névhez még mindig nem társult látható, mozgó ember: újabb előkészületek hosszabbították meg az amúgy sem rövid várakozást…
Érdekesség, hogy még a délutáni (!!) televíziós közvetítés alatt arról beszélgettek az olasz újságírók, hogy a brazil kardinális az utóbbi napokban elkövetett pár súlyos hibát néhány megnyilvánulásával, ezért csökkentek az esélyei, hogy pápává válasszák, de sebaj, mert van egy másik nagyon erős jelölt az argentin Bergoglio személyében, aki 2005-ben a nagy ellenfele volt Ratzingernek (sőt, néhány hang szerint az argentin jelölt visszalépett a német javára, de ezek csupán vatikánus urbánus legendák…:))!
