Csütörtökön korán kezdtem napom, ugyanis – hosszú idő után először – újra idegenvezetőként tevékenykedtem egy kedves barátom szüleinek római látogatása során. Olyan helyeket igyekeztem megmutatni nekik, amelyeket egy átlagos útikönyv nem tartalmaz (természetesen egy kiváló olasz fagylalt társaságában). Jó, érdekes volt ismét „magyarkodni” egy kicsit, ezeket a kincseket ugyanis mindenkinek látnia kell(ene). Délután egy második munkapróba-délutánon vettem részt, ezúttal a vevő oldaláról ismertem meg az ingatlan adásvétel világát.
Este Olaszország-Brazília barátságos labdarúgó meccset rendeztek, úgyhogy meccsnézős estet szerveztem egy kocsmába, ahol óriáskivetítőn tekintettük meg e nagy presztizsű csatát, mely 2:2-es döntetlennel zárult. Eljött az eseményre az angol tanárom is, igazán jó móka volt.
Pénteken egész napos sztrájk volt Rómában, így szinte semmilyen busz-villamos-metró nem közlekedett a városban. Ez csupán azért volt gond, mert Toszkána egyik ékkövébe látogattam: PISA (ejtsd Píza és nem másképp…:)) városába, s valahogy el kellett jutnom a találkozó helyszínére. Ez egy kisebb kalandos út után sikerült is, ám a sztrájk miatt a városból egy óra alatt sikerült kijutni, s nekiindulni a 3,5 órás útnak, mely gyönyörű tájakon vezetett keresztül minket. Öten utaztunk egy pici Suzukiban, úgyhogy nem volt a legkényelmesebb az autó, de jól elbeszélgettük az időt, tartottunk egy fél órás ebédszünetet is, szóval nem volt okom a panaszra. Lelkészünket kísértük el és segítettük páran, mert egy előadást tartott a ferde torony városában. Az előadás arról szólt, hogy mennyire hiteles Jézus kereszthalála és feltámadása történelmileg.
Ezután egy szendvicsbárban töltődtünk fel, majd körbesétáltunk a belvárosban és örömmel konstatáltuk, hogy a torony még mindig ferde (fenti kép is ekkor készült). Késő este indultunk hazafelé, s mivel egy kicsit eltévedtünk a nagy beszélgetés közepette, ezért hajnali 3-ra értem haza…
