Mivel szinte „behozhatatlan hátrányba” kerültem az idővel szemben, egy huszárvágással arra gondoltam, hogy (legalábbis egy ideig) változtatok blogom stílusán. Szeretnék inkább „képeslapokat”, életérzéseket megosztani a kedves olvasóval, mely olykor lehet, hogy vissza fog csúszni a hagyományos blogformátumba.
Az április mindenképp a „hazai ízek” újraélésével kezdődött, ugyanis kedves unokahúgom érkeztével drága Édesanyám főztjét újfent megízlelhettem. Félreértés ne essék: nagyon szeretem az olasz konyhát, de itt nem lehet főzeléket, rakottkrumplit, lecsót és egyéb finom hazai ízeket találni.:)
Első hetem tulajdonképpen egy iskolai kirándulásra hasonlított, ugyanis már említett unokahúgomat és barátait kísérgettem a városban igyekezve olyan helyeket (is) megmutatni nekik, melyeket „halandó turista” nem láthat. Nekik köszönhetően eljutottam a római operába, mely természetesen nem olyan szép, mint a budapesti, nem is olyan híres, mint a milánói, de mégiscsak egy olyan látnivaló, ami eddig hiányzott a repertoáromból.:)Trastvere mesés világába kalaúzoltam el egyik este a csapatot, egy másik este pedig az esti város fényében fürdőztünk.
Mivel a drága kishölgy szeretett volna valami eredeti hamisítvány Gucci vagy Dolce Gabbana terméket hazavinni, egy fél napunk azzal telt, hogy ilyenre „vadásztunk”. Nem mondom, hogy veszélytelen volt a „küldetés”, de végül sikerrel jártunk, s mindenki boldogan hagyta el a vásárlási csatateret. :))
Mint már említettem április elején 7. római lakóhelyemet avattam fel, szeretek itt lenni, egyedül lakom az „Afrika negyed” közepén, mely egy igen jó környék, s tényleg jutányos lakbért fizetek ezért az itt töltött egy hónapért. No azért itt sincsen kolbászból a kerítést (nemcsak azért, mert nincs kerítés), de minden nap hálás szívvel térek haza, ugyanis van hova „hazamennem”, megvan a kis kialakított világom.
Vannak már „szürkének nem mondható”, de bejáratott hétköznapjaim, melyek többnyire munkával telnek (erről esetleg egy későbbi bejegyzésben többet írok), az idő többi részében a gyülekezeti teendőket intézem, angol órára járok, a várost fedezem fel, Bibliaórára készülök, olykor pedig főzőcskézem, borozásokat-sörözéseket szervezek, focimeccset nézek (igaz ebből utóbbi időben egyre kevesebbet sajnos…)!
