Olaszországban 2 közeli dátum (április 25. és május 1.) is munkaszüneti nap – elvileg. Én azonban – hogy nyári szabadságomat meghosszabbítsam – mindkét napon bent voltam a munkahelyen, igaz, csak félgőzzel ment a hajó.:) Mindkét esetben nagyon jót fagyiztam, elmélkedtem, gondolkodtam…
Másnap a következőt olvastam:
Otthon Isten jelenlétében
„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre" (Zsoltárok 90:1)
Egy nehéz nap után jólesik hazamenni, egy olyan helyre, amit ismersz – egy olyan helyre, ahol lerúghatod a cipődet, ahol fürdőköpenyben szaladgálhatsz, és nem kell aggódnod amiatt, hogy ki mit gondol. Tiszteletteljes értelemben szólva: Isten jelenléte ugyanilyen kényelmes otthon lehet számodra. Idővel megtanulod, hogy menj oda erőért, védelemért, útmutatásért. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad jelenlétében, és mindig vedd észre közelségét. Úgy szoktunk gondolni Istenre, mint egy istenségre, akiről beszélhetünk, nem pedig úgy, mint egy helyre, ahol lakhatunk, de Isten azt akarja, hogy úgy lássuk őt, hogy ő az, akiben „…élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Amikor Isten a pusztán át vezette Izráel népét, nem csak naponta egyszer mutatkozott meg, hogy aztán csak úgy eltűnjön. Nem, a tűzoszlop egész éjjel velük volt, a felhő pedig egész nap. Isten soha nem hagy el minket. Jézus megígérte: „…én veletek vagyok minden napon…” (Máté 28:20). A zsoltáros ezt mondta: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsoltárok 27:4). „Ez szép – mondod – én is szeretnék az Úr házában lakni, de itt ragadtam a való életben.” Nem, sőt épp ellenkezőleg! Csupán egyetlen döntésnyire vagy Atyád jelenlététől. Nem kell megváltoztatnod a lakcímedet – csak a felfogásodat. Bárhová is mégy ma, bármivel is kell szembenézned, emlékeztesd magad: „Ő velem van!”
Ez az elmélkedés azért volt érdekes és fontos, mert ezen a napon költöztem ki 7., s költöztem be 8. lakásbérletbe mióta itt vagyok Rómában.
Fenti kép annak a 7. helynek a hálószobája, ahol áprilisban laktam - kiköltözés után.:))
(ha valakit érdekel a többi kép is a lakásról, szóljon és elküldöm szívesen a többit is:))
Ahol májusban lakom egy metromegállónyira van az előző helytől, itt is csak a rezsit kell fizetnem (ez óriási ritkaság, nemcsak Rómában, hanem a világ valamennyi albérletében…:), de Isten hihetetlen módon gondoskodik rólam akkor is, amikor arról van szó, hogy tetőt tesz a fejem fölé…itt szó szerint is, hiszen felettünk csak a tető van). Amikor megérkeztem ebbe az új lakásba, teljesen ledöbbentem a látványtól (főleg a fent olvasottak fényében…): nagyon szép környéken lévő lakás egy épület 5. emeletén, 2 hálószobával, 2 fürdőszobával, egy óriási nappalival, kis terasszal és egy aranyos kis konyhával. Amikor berendezkedtem, tényleg az volt az érzésem, hogy „otthon vagyok, Isten minden napon velem van, gondoskodik rólam, bárhová is megyek…”