Pünkösd előtt több ízben is jártam a római magyar kultúrintézetben látogatóban (fenti kép is itt készült). Gyönyörű környéken található ez a magasztos épület, ami számomra azért is különkeges, mert kis koromban itt tanultam meg írni-olvasni... magyarul.:)
E napokban az elszámoltathatóságról olvastam elmélkedést:
"Soha nem vagy annyira sebezhető, mint amikor elbújsz mások elől. A titkolózás tökéletes táptalaj a félrevezetéshez, ami bűnbe visz minket. Jézus rámutat, hogy azért szeretjük jobban a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteink természetes módon vonzódnak a gonosz felé (ld. János 3:19). Bennünk van a bűnre való hajlam, ezért hív Jézus arra, hogy „a világosságban járjunk” (ld. János 12:35), ahol motivációink és tetteink jól láthatóak, és ez arra késztet, hogy kerüljük a bűnt (ld 1János 1:7). Ahhoz azonban, hogy a világosságban tudjunk járni, és legyőzzük a bűnt, szükségünk van olyan emberekre, akik elszámoltathatnak minket. „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15). Mivel annyira szeretnénk elnyerni mások elismerését, ezért akarjuk elrejteni küzdelmeinket. Ám, ha hajlandóak vagyunk őszintének lenni, az felszabadít arra, hogy elismerjük, mivel küszködünk, és győzhessünk fölötte. Annak azonban, aki elszámoltathat, érett személyiségnek kell lennie, aki ismeri Isten Igéjét, nem él vissza a bizalmaddal, és szeret eléggé ahhoz, hogy egyenes legyen veled. Neked pedig nyitottnak kell lenned arra, hogy meghallgasd, amit mondania kell. Roboám király „…nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel…” (1Királyok 12:8). Csak azt akarta hallani, ami tetszett neki. Ezért fordult barátaihoz, akik épp olyan éretlenek voltak, mint ő maga, és azt mondták neki, amit hallani akart, ezzel olyan döntésre vezették ami hatalmas lázadáshoz vezetett Izráelben. Építs tehát olyan valakivel kapcsolatot, aki az mondja meg, amit hallanod kell, és nem azt, amit hallani akarsz!...
...könnyen válhatunk valamilyen függőség rabjává. A nélkülözhetetlen első lépés a győzelemhez az, ha ezt elismerjük. A „…megkörnyékező bűn…” (Zsidók 12:1) lehet rossz táplálkozási szokás, lehet pénz, szex, kábítószer, alkohol, népszerűség hajhászása, mérgező kapcsolatok, hatalomvágy, munkamánia, és még folytathatnánk. Sokkal hajlamosabb vagy megadni magad, ha egyedül vagy olyankor, amikor támad, és titokban tudod elkövetni. „…jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4.10). Azonnal „világosságot kell gyújtanod”, fel kell keresned támogatóidat, és el kell mondanod a helyzetedet! Ne engedd, hogy a sötétség elszigeteljen vagy legyőzzön! „Jobban boldogul kettő, mint egy… Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát” (Prédikátor 4:9-10). A büszkeség, mely gyengeséged elrejtésére késztet, éppen azt éri el, hogy továbbra is gyenge maradj. Az alázat, amely hajlandó elismerni és segítséget kérni, segít kitörni ebből az ördögi körből. Isten megáldott minket érett, másokkal törődő emberekkel, akik felismerik, mi az, amivel mindannyian küzdünk, és segítenek megbirkózni vele. Krisztus egyházának tagjai vagyunk, és „…ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Korinthus 12:26)."
