"Sokszor nem tudod megvàltoztatni a problémàkat, de meg tudod vàltoztatni a mòdjàt annak, hogy hogyan szàllj szembe, küzdjél meg vele.
Ne mondd Istennek, hogy milyen nagy a te problémàd, hanem mondd el a problémàdnak milyen nagy a te Istened!"
Fenti 2 mondatos idézet a mùlt heti Istentiszteleten hangzott el, s az Igehirdető azt fejtegette, hogy gondjaink, nehézségeink mindig lesznek, de hogy Isten ezeknek a tudatàban van. Arra bàtorìtott minket, hogy mondjuk el ezeket Istennek, adjuk àt neki problémàink terhét. Nem a legegyszerűbb dolog ez nekem, de érdemes ezt is kipròbàlni.
S ami a legfontosabb: a gondokat, terheket nem kell egyedül hordozni, ott vannak/lehetnek segitségünkre baràtaink, csalàdunk is, akik tàmogathatnak. Mondhatod azt, hogy neked nincs senki ilyen ember az életedben, de arra bìztatlak, hogy emögé ne bùjj, max, ìrj nekem privàtba!:))
Egyebekben telnek-mùlnak a napok, hetek, lassan valòban kitavaszodik, 10 òràt dolgozom kb. naponta (persze a siestàt nem hanyagolom el:)) mindenféle esteket szervezek tovàbbra is (focimeccs és filmnézés, koncerten is voltunk a Magyar Intézetben, valamint egy kerti partyt is tartottunk a minap, ahol volt minden mi szem-szàjnak ingere:)).
Lakòtàrsam végül elköltözött mùlt héten (ez nem volt tùl vidàm pillanat a hétben), most nagy hirdetéshadjàratban vagyunk, ugyanis ha nem sikerül kiadni a szobàt màsnak, nekem is ùj lakàs utàn kell néznem...
Szép, napsütéses hetet minden kedves olvasònak!
